108378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés áramvezetékek csatlakoztató részeinek kerámiai anyagból való falakhoz, különösen villamos izzólámpák, kisütőcsövek vagy effélék üvegfalaihoz való érintésbiztosítás erősítésére

.Megjelent 1934. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jUaj| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108378. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés áramvezetékek csatlakoztató részeinek kerámiai anyagból való falakhoz, különösen villamos izzólámpák, kisütőcsövek vagy effélék üvegfalaihoz való érintésbiztos erősítésére. N. Y. Philips' Gloeilampenfabrieken cég- Eindlioven. A bejelentés napja 1932. évi április hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1931. évi junius hó 8-ika. Az elektrotechnikában gyakran kell áramvezetékeket az áramot vezető olyan részekhez, pl. vezetékekhez csatlakoztatni, melyek kerámiai anyagból való falon ha-5 tolnak át vagy ilyen fal felületén fekszenek. Ez az eset, pl. olyan vezetékeknél, melyek villamos izzólámpák vagy kisütőcsövek üvegtestén hatolnak át, továbbá pl. ellenállások vagy effélék kerámiai 10 anyagból való tartón alkalmazott ellenálláshuzalainál stb. A vezetékek odaerősítése némely esetben egyszerű módon, pl. forrasztással történik. A forrasztási helyet ekkor szigetelő 15 anyaggal vagy szigetelő szalaggal tekercselik körül. Az olyan vezeték azonban, melynek ráerősítése ilymódon történt, szükség esetén csakis a forrasztási hely szétrombolása révén vehető le. Az ilyen 20 eljárás természetesen igen kezdetleges. Ehhez hozzájárul még, hogy a ráerősítés e módját nem alkalmazhatjuk minden esetben kevéssé hozzáférhető pontokon, pl. rádiókészülékekben, továbbá ott, ahol 25 az áramvezetéknek a falból kiálló része kis méretű. Az ilyen ráerősítésnek érintés elleni biztonsága, illetve védelme különösen hosszabb használat után sok kívánni valót hagy hatra. 30 Hogy szerkezetileg célszerű egészet kapjanak, már javasolták a falban jelenlevő áramvezeték körülvételét szigetelő anyagból való testtel vagy gombbal, amelyet a kerámiai anyagból való falra közvetlenül 35 ragasztottak. Erre, pl. selakkból, töltőanyagokból és spirituszból álló ragacsokat használtak. Ezt a ragacsot felvitték és felhevítették, s így az oldószert a ragacsból elpárologtatással eltávolították. A rendelkezésre álló hő egy részét a ragacs úgy- 40 nevezett „átkeményítésére" hasznosították, úgy hogy kitűnő rögzítést kaptak, mely nedvességálló is volt. Itt is azonban különböző nehézségeik mutatkoztak. Az ismert szigetelő anyagok, pl. a Bakelit' és 45 Philit néven ismert műanyagoknak az a tulajdonságuk, hogy huzamos hevítésnél összezsugorodnak és nedvességnek a levegőből való felvételénél ismét kitágulnak, ligy hogy az eredetileg kitűnő ráerősítés 50 később ismét romlik. Az előbbiekhez hozzájárul még, hogy a2 említett szigetelő anyagok 200° feletti hőmérsékleteket nem képesek kitartani, úgy hogy a ragacsot sem lehetett 200° C feletti 55. hőmérsékletre hevíteni. Hogy a ragacs megfelelő hő- és nedvességállóságát elérjük, kívánatos a felvitt ragacsnak magas hőmérsékletre való felhevítése, hogy belőle az összes oldószert teljesen eltávolít- 60 suk és a ragacsot kellően átkeményítsük. Miután az ehhez szükséges hőmérséklet az esetben, ha a ragasztási műveletet nem kívánjuk túl hosszúra kinyújtani, kb. 200° vagy e hőmérséklet felett is fekszik, a 65-jelzett ragasztási eljárás, eltekintve az előbbi bekezdésben említett nehézségektől, veszélyes és nem is üzembiztos. Ragasztással a legjobb ráerősítést oly ragacsok használatával kapjuk, melyek erősen he- 70 víthetők fel. Találmányunk szerint hőálló és szigetelő anyagoknál nedvességállóbb anyagból, pl. valamely fémből való részt a falhoz ragasztással erősítünk és ezt a részt 75 érintósbiztosan egy vagy több, szigetelő