108366. lajstromszámú szabadalom • Gyengeáramú akusztikai jelzőberendezés erősáramú egyenáramú hálózatokhoz

Megjelent 1934. évi február hó 1-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 108366. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Gyengeáramú akusztikai jelzőberendezés erősáramú egyenáramú hálózatokhoz. Lenkei Andor oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1932. évi november hó 18-ika. Gyengeáramú villamos jelzőberendezé­seknek erősáramú váltakozóáramú háló­zatból transformátor útján való táplálása nem okoz nehézséget; nem sikerül azonban 5 ugyanennék a feladatnak erősáramú egyen­áramú hálózatoknál egyszerű módon való megoldása úgy, hogy a gyengeáramú jelző­berendezés és az erősáramú hálózat között ne létesüljön vezetői összeköttetés. 10 A gyengeáramú jelzőberendezéseik működ­tetése céljából már javasolták, e célra való szerkezetek útján, az erősáramú hálózati egyenáram fölé, válitakozóáramnak szuper­ponálását, amelyet azután a gyengeáramú 15 jelzőberendezések működtetésére kiszűrtek. Váltakozóáramnak az egyenáramú fe­szültség fölé való szuperponálásának szük­sége azonban e rendszer alkalmazását az e célból hozzászabott, sajátos elosztó háló-20 zatolkra korlátozta. " A találmány gyengeáramú akusztikai jelzőberendezéseknek a szokásos egyen­áramú hálózatból való táplálását teszi le­hetővé anélkül, hogy a jelzőberendezéseket 25 az erősáramú hálózattal vezetői összeköt­tetésbe kellene hoznunk. A berendezés elektromágneses váltakozó­áramú hanggerjesztőből áll, amelynek a hangforrást alkotó szerve — pl. Konus-30 tölcsér — ugyanazzal a frekvenciával re­zeg, mint a váltákozóáramú mező hatása alatt álló szerv — pl. a mágnes horgonya — célszerűen azonban — úgy, mint a hangszóróknál — a váltakozóáramú mező 35 hatására audio-frekvenciával rezgő szerv maga a hangforrás, — pl. a membrán — mely szerv áramköre, ismert módon, az erősáramú egyenáramú áramkörrel elek­trosztatikusán, ill. elektromágnesesen, in­duktíve csatolt. 40 Ily fajta hanggerjesztők alkalmazásánál a szokásos erősáramú egyenáramú háló­zatokban jelen lévő, az egyenáramú for­rástól (egyenáramú generátortól, áramát­alakítóktól vagy egyenirányítóktól) eredő, 45 a gépek véges horony-, ill. kommutátor­szegmens száma, ill. az egyenirányítók vé­ges fázisszáma következtében, az egyen­áram fölé szuperponálódó nagyfrekven­ciájú félhullám elegendő arra, hogy a 50 hanggerjesztőt a gyakorlati követelménye­ket kielégítő hangerősséggel működtesse. A hanggerjesztő áramkörének induktív csa­tolása, a felhullám révén transzformátorok­ban vagy kondenzátorokban létesített, mág- 55 neses, illetve elektromos váltakozó mező útján, tehát elektromágneses vagyelektro­szatikus indukcióval, vagy mindkét módon eszközölhető, A rajz a találmány szerinti jelzőberen- 60 dezés példaképem kiviteli alakját szem­lélteti. A (H) hanggerjesztő, pl. hangszóró a gyengeáramú (II) körbe van beiktatva, amely a (T) transzformátor útján az erős- 65 áramú, egyenáramú (I) körrel induktíve csatolt. Az egyenáramnak a transzformátor primertekercsébe való behatolása csökken­tésére vagy meggátlására, a transzformá­tor elé ohmikus ellenállást, vagy (Cl) kon- 70 denzátort kapcsolunk. Ha az egyenáram fölé szuperponált felhullám feszültsége cse­kély, akkor a gyengeáramú (II) körbe cél­szerűen (C2) kondenzátort iktatunk, amely célszerűen a transzformátor induktanciájá- 75 val a (H) hanggerjesztő önrezgésére han-

Next

/
Thumbnails
Contents