108359. lajstromszámú szabadalom • Eljárás természetes meleg vizes oldatok besűrítésére

Megjelent 1934. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108359. SZÁM. — IV/i. OSZTÁLY. Eljárás természetes meleg vizes oldatok besfirítésére. Székely József oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1932. évi november hó 5-ike. A természetes úton, vagy mélyfúrásokkal kapcsolatosan feltörő melegforrásvizek igen gyakran értékes sókat tartalmaznak oldott állapotban, melyeknek gyógy-5 célokra, vagy technikai értékesítés céljából való kitermelése kívánatos. A kitermelés, illetőleg az oldat besűrítésének közvetlen módja az oldó víz lepárologtatása, mely eljárás azonban, tekintve, hogy 10 többnyire igen kis telítettségű oldatról van szó, aránylag sok hőenergiát, tehát jelentős tüzelőanyagköltséget igényel. A meleg oldat elpárologtatása elérhető annak evakuálásával is, de ez esetben a 15 fejlődő gőzök eltávolítására és az alacsony nyomás fenntartására való nagyméretű vákuumszivattyú üzemben tartása okoz jelentős költséget. A sók kitermelésének, illetve az oldat 20 besűrítésének egyik legősibb módja a természetes párologtatás nagyfelületű medencékben, tavakban, vagy pedig szababon álló hűtőtornyokban (Gradierwerk). Ezek a rendszerek mesterséges tüzelő-25 anyag és üzemi költségek nélkül érik el céljukat, de nagy területeket, jelentős méretű szerkezeteket igényelnek, működésük rendkívül lassú és csak kedvező éghajlatú helyeken lehetséges. 80 Az alábbiakban ismertetett eljárás aránylag kis befektetési költségekkel, emellett csekély üzemi kiadásokkal jár és az oldat töményítéséhez, esetleg teljes bepárologtatásához semminemű külön tü-35 zelőanyagot nem igényel, miután annak saját melegét használja fel. A természetes párolgás lényege az, hogy a párolgó meleg folyadék (víz) felülete oly levegőréteggel érintkezik, mely-40 nek nedvességtartalma 100%-on alul van, tehát nincs telítve a saját hőmérsékletének megfelelő gőzzel. A folyadék (víz) felületéről elszabaduló párák azután a viszonyokhoz mérten telítik az érintkező levegőréteget. Ennél a felületi párolgás- í5 nál a folyadék és levegő hőmérsékletei csupán kvantitatív módon befolyásolják a páraképződést; a levegőréteg lehet a folyadéknál hidegebb is, célszerűen azonban, ha a levegő minél melegebb, miután 50 a meleg levegő párafelvevőképessége aránylag sokkal nagyobb, mint a hideg levegőé. A páraképződés következtében mind a folyadék felszíne, mind a telítődő levegőréteg lehűlnek, tehát a páraképző- 55 dés intenzitása csökken. Ha a telítettség állapota bekövetkezett, a páraképződés megszűnik. Intenzív párologtatásnál tehát folytonos légcseréről kell gondoskodni, hogy a folyadékfelülettel mindig újabb, 60 még telítetlen levegőrétegek érintkezzenek, előnyös továbbá az érintkező légrétegeknek lehető magas hőmérséklete, valamint a párolgó folyadék melegveszteségének pótlása. 65 A találmány szerinti párologtató eljárás lényege az, hogy a párák felvételére szánt levegőmennyiséget mesterséges úton (ventilátorral, exhausztorral, vagy más módon) tartjuk folytonos áramlásban; a 70 szükséges levegőt a szabadból vagy indifferens, alacsony nedvességtartalmú helyről szívjuk el s a bőven rendelkezésre álló meleg forrásvíz segélyével közel ugyanarra a hőmérsékletre melegítjük, 75 mint aminő az elpárologtatandó oldat hőmérséklete. Ilymódon a bepárologtatandó folyadékkal (vízzel) nagymennyiségű, folyton megújuló, meleg, tehát nagy párafelvevőképességű levegő érintkezik 80