108341. lajstromszámú szabadalom • Sí-talpak széleinek védőszerkezete
Megjelent 1934. évi február hó 1 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108341. SZÁM. — XX/g. OSZTÁLY. Sí-talpak széleinek védőszerkezete. Barta Emánuel kereskedő Wien. A bejelentés napja 1932. évi szeptember hó 30-ika. Ausztriai elsőbbsége 1931. évi október hó 21-ike. A találmány sítalpak szóleinek védőszerkezetére vonatkozik, mely a talp hosszszéleinek hornyába fektetett fémlécből áll. A találmány szerint a fémléc-5 nek, a talp felé eső oldalán, hosszirányú hornya van, mely a sítalp faanyagával összeragasztható anyagot vesz fel, mely a talphoronynak azt a részét tölti ki, melyet a fémléc szabadon hagy. A fémléc .0 hornya akként van alakítva, hogy az a fémléc és a hézagot kitöltő anyag közötti, a talp hosszszélére merőleges eltolódásokat meggátolja. A fémléc hornyának, célszerűen fecskefarkalakú keresztmetszete 15 van. A fémléc hornyát egyszerű módon gyalulással, húzással, marással, stb. állíthatjuk elő. A talp faanyagával összeragasztható anyagot (cellont, celluloidot, fibert, ao fát stb.) — amennyiben ezt az anyag megengedi — meleg állapotban sajtoljuk be, hogy a horony jól ki legyen töltve. A találmány szerinti védőszerkezet, minthogy annak belső felületeit jórészt a hé-25 zagot kitöltő anyag alkotja, a sítalp faanyagával összeragasztható és így a csavarokkal való megerősítés hátrányait elkerüljük. A hézagot kitöltő anyag, mely rendsze-80 rint csíkalakú, a talp hornyában fekszik és annak a talp faanyagával feltétlenül tartós módon kell összekötve lennie. Emellett azonban, a találmány szerint, a kívül fekvő fémléc a hézagot kitöltő csík-85 kai hosszirányban szabadon eltolhatóan kapcsolódhatik. A védőszerkezet ily megoldása azzal az előnnyel jár, hogy az az ellenállás, amelyet a fémléc a sítalp meghajlása ellen támaszt, lényegesen kisebb, 40 mint a fémléc és a hézagot kitöltő anyag közötti, merev összeköttetés esetén, mely esetben a fémléc a sítalp meghajlásakor kénytelen volna a talp járófelületének hosszváltozásait pontosan követni. A hézagot kitöltő anyag a sítalpnak minden 45 hosszirányú nyúlását vagy rövidülését könnyen követi és így az egész védőszerkezet, a sítalp meghajlásai esetén, csak csekély ellenállást fejt ki. Természetesen nem engedhető meg, 50 hogy a fémléc a hézagot kitöltő anyagon oly könnyen tolódhassék el, hogy már a pályán való súrlódás elegendő legyen arra, hogy .a fémléc eltolódását idézze elő. A fémléc eltolódását esetleg ütközőkkel 55 gátolhatjuk meg. A védőszerkezet végeinek azonban, amelyek a sítalp méghajlásainál a legnagyobb mérvű igénybevételnek vannak alávetve, a talpról való leválás ellen fo- 60 kozott biztonságot kell nyújtaniok. A védőszerkezet végeinek megerősítésére az átmenő csavarok nem volnának alkalmasak, mert azok a fémléc eltolódásait esetleg meggátolják. Ezért a találmány sze- 65 rint akként járunk el, hogy a hézagot kitöltő csík végeit egy-egy, a sítalppal csavarok, szegecsek vagy más kötőelemek révén összekötött, a csíkkal azonos keresztmetszetű 'illesztőbetétekkel pótoljuk, 70 amelyekbe a fémlécnek a csíkon túlérő, szabad végei kapaszkodnak és ily módon a sítalpon biztos rögzítést kapnak. A rajzokon a találmány szerinti szerkezet néhány példaképeni megoldási alakja 75 látható. Az 1. ábra a védőszerkezet egyik megoldási példáját sítalppal kapcsolatban, keresztmetszetben szemlélteti. A 2—5. ábrák különböző megoldási ala- 80
