108321. lajstromszámú szabadalom • Központi fűtőberendezés kapcsolt melegvíztermelő és tároló tartály

Megjelent 1934. évi február hó 56-én. HÁGTAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 108321. SZÁM. — IL/H. OSZTÁLY. Központi fűtőberendezésekhez kapcsolt melegvíztermelő és tároló tartály. Beck István oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1932. évi május hó 19-ike. Központi fűtésre berendezett épületekben (lakóházakban, kórházakban, szanatóriumokban stb.) a különböző üzemi, pl. háztartási célokra szükséges melegvíz ter-5 melésének, illetve tárolásának egyik szokásos módja az, hogy egyes helyiségekben, pl. konyhákban, rendszerint fekvő hengeralakú víztartályokat (boilereket) helyeznek el, amelyeknek belsejében a 10 központi fűtőberendezéshez kapcsolt fűtőkígyók vagy U-alakú fűtőcsövek vannak. A központi fűtőberendezésnek többékevésbbé fáradt áramló közege (melegvíz, vagy gőz) ia tartály homlokfalán (fedelén) 15 keresztül a fűtőcsövekbe jut és ezeken át folyván a tartályt elhagyja, miközben hőtartalmának jórészét a fűtőcsövek közvetítésével a tartályban (boilerben) lévő víznek adja át; az ekként termelt, illetve 20 tárolt melegvíz a tartályból a szükséghez képest bármikor, pl. csapos vezeték útján vételezhető el. A találmány célja az ilyen tartályok egyszerűbb, olcsóbb előállításának, illetve 25 összeszerelésének lehetővé tétele, különösen a fűtőcsövek megerősítési módja és a központi fűtőberendezéshez való csatlakozás tekintetében, még pedig közepes és kisebb teljesítmények esetére. A talál-80 mány könnyebb megértése végett, a rajz 1—4. ábrái kapcsán, mindenekelőtt az eddigi ily tartályok két szokásos fajtáját ismertetjük: Az 1. és 2. ábrán, függélyes, illetve víz-85 szintes hosszmetszetben, a nagyobb méretű (nagyobb nyomásra szerkesztett) melegvíz-termelő és -tároló tartályok szokásos alakja látható (a) a tulajdonképpeni fekvő, hengeralakú víztartály, (b) pedig 40 ennek (a nagyobb szilárdsági követelményre való tekintettel) domborított fedele, melyet (c)-nél hegesztés útján egyesítenek az (a) henger palástjával, (d) a kettős kamrát alkotó, ú. n. előfej, melynek révén a tartály a központi fűtőberen- 45 dezéshez csatlakozik és mely evégből (e) bevezető csőtoldatot és (f) kivezető csőtoldatot hord. A (b) fedél és a (d) előfej közé (összekötő csavarokat felvevő karimák révén) a fedélnél jóval kisebb átmérőjű (g) 50 lemez vagy csőfal van iktatva, melybe néhány U-alakú (h) fűtőcső végei vannak behengerelve. E fűtőcsövek, mint a 2. ábrán látható, egymás melletti, egymással párhuzamos csőmenetek; az egész csőnya- 55 láb az (a) tartály alsó felében van elhelyezve, minthogy a felmelegedő víz alulról felfelé törekszik. (A fűtőcsöveknek a középen való elhelyezése esetén a csőnyaláb alatt mintegy holttér létesülne.) 60 A 3. és 4. ábrán, ugyancsak függélyes, illetve vízszintes hosszmetszetben, a kisebb melegvíztermelő- és -tároló tartályok szokásos fajtája látható. Minthogy itt nagyobb szilárdsági igénybevétel nincs, 65 domborított fedél helyett egyszerű, sík (b) fedelet alkalmaznak, amelyen a központi fűtőberendezéshez csatlakozó harántirányú (ml) és (m2) be-, illetve kivezető csőtoldatok járnak át. E csőtoldatok a (kl), 70 illetve (k2) elosztó csőrészekbe torkolnak, amelyekbe a (h) fűtőcsövek (j) végeit beforrasztják vagy hegesztik. Hasonlóképpen az (ml) és (m2) csőtoldatokat a (b) födélen való átjárásuk helyén hegesztés 75 révén egyesítik a (b) fedéllel. Nagyobb méretű tartályoknál a domborított (b) fedél alkalmazása, valamint annak az (a) henger palástjával való összehegesztése és azonkívül még külön (g) 80