108311. lajstromszámú szabadalom • Automatikus bilincs

— 3 — esetben úgy is, hogy a (p) fülecs (20) kulcsnyílásán különleges (21) kulcsot (8. ábra) dugunk az (y) üregbe és forgatunk meg abban. A (21) kulcs nyelvének külön-5 böző fokai vannak, melyek az egyes (7) ékek különböző nagyságú (23, 24) réseinek ieküsznek s így az egyébként egyéni ru­gózású ékeket egyidejűleg mozgatják. A bilincs felnyitása tehát csak teljesen spe-10 eiális (21) kulcs segítségével lehetséges, melynek alakja az alkalmazott (7) ékek száma, az ezekben lévő (23, 24) rések nagy­sága és sorrendje szerint a legváltozato­sabban variálható. A (7) ékek vezetése e 15 kivitelnél a (p) fülecs (25, 26) oldalkivágá­saiban történik s az ékeknek a füleccsel való egytittmaradását a (7) ékek (27) ha­sítékaiban vezetett (28) szegecs bizto­sítja. 20 A 6. ábra a reteszelésnek az eddigiektől eltérő módját mutatja annyiban, hogy a reteszelésre nem egyenes irányban veze­tett (7) ékek, hanem csap körül forgó, egyébként szintén rugóval terhelt kilin-25 esek szolgálnak. E (29, 30) kilincsek a (2) csapszeg (31) csaptengelye körül foroghat­nak és pedig az egyes (29, 30) kilincsekhez tartozó (32) egyéni rugók hatása alatt, az óramutató forgásával egyező értelemben 30 mindaddig, amíg a (2) csapszegben lévő (33) határoló ütközőhöz nem ütköznek; az óramutató forgásával ellenkező irányban, tehát a (32) rugók feszítőereje ellenében az elfordulást a (34) ütköző határolja, mely 35 a (29, 30) kilincsek zárási állásához képest a kilincsektől akkora közzel van elhe­lyezve, hogy e közzel való elfordulás után oldáskor a (29, 30) kilincsek a (p) fülecs (y) üregének (u) nyílásán, illetve az ebben 40 létesített külön (35) vezetőhornyon át ki­férjenek. Záráskor a (29, 30) kilincsek a (p) fülecs (u) nyílásának alsó sarokéle által a (32) rugóerő ellenében egyszerűen vissza­szoríttatnak annyira, hogy az (u) nyíláson 45 át keresztül juthatnak. Nyitáskor a (29, 30) kilincsek nyitási helyzetbe való hoza­talára akár a (15) fedő (16) nyílásán át be­dugott (21) kulcs, akár pedig a 7—8. ábra­beli változatnál használthoz hasonló kulcs 50 alkalmazható, melynek a (29, 30) kilincse­ket mozgató éle a kilincsek száma és egyéb méretei szerint szintén annyira vál­tozatos lehet, hogy általa a találmány cél­ját képező biztonság ugyanoly mértékben 55 elérhető, mint az előző kiviteli példáknál. Természetesen, nincs semmi akadálya an­nak, hogy ugyanoly módon, mint — az 1—3. ábrákkal szemben — a 7. ábránál a (7) ékek a (p) fülecsben vannak megerő­sítve, a 6. ábrabeli kivitellel szemben a 60 forgó (29, 30) kilincsek is ne a (2) csap­szeghez, hanem a (p) íülecshez legyenek kötve; e kivitel azonban nem ábrázolta­tott. A találmány további lényeges előnye a 65 9. ábrabeli kiviteli példából tűnik ki. Mint a 4—5. ábrák mutatják, az eddigi kiviteleknél a felső (f) ívdarabok vissza­forgatásának sorrendje a helyes zárás szempontjából nem közömbös, amennyi- 70 ben először a jobboldali, azután pedig a baloldali (f) ívdarabot kell a zárási hely­zetbe visszaforgatni. Helytelen sorrend esetén a zárás meghiúsul s a beálló idő­veszteség következtében a rab esetleg me- 75 nekülést kísérelhet meg úgy, hogy a talál­mány szerinti automatikus bilincs semmi­esetre sem felelhet meg céljának. A 9. ábrabeli kivitel ezzel szemben oly meg­oldást mutat, melynél a felső (f) ívdarabok 80 zárási sorrendje közömbös. Ezt egysze­rűen úgy érjük el, hogy az (I, II) bilincs­szemek közül mindegyik mint önállóan záródó fél van kiképezve úgy, hogy két (2) csapszeget és két teljes automatikus 85 zárat alkalmazunk. A megoldás az ábrá­ból közvetlenül érthető s az egyes (I, II) bilincsszemek egymáshoz képest csuklósan való összekötése azzal van létesítve, hogy a jobboldali (II) bilincsszem alsó (o) füle- 90 csének (q) nyúlványa csuklósan foroghat a baloldali (I) szem (2) csapszege körül. Az (I, II) szemek csuklós összekötése, lígy a 4—5., mint a 9. ábrák szerint, nemcsak a bilincs kényelmesebb viselését, hanem 95 egyúttal és főkép használaton kívül a bi­lincsnek laposan való, csuklós összecsu­kását is hivatva van lehetővé tenni. A megelőző leírásban és az ábrákban fel­sorolt kivitelek, melyek főleg a zár ki- íoo képzése szempontjából tüntetnek fel vál­tozatokat, a lehetséges, összes variácókat természetesen nem merítik ki, egyébként pedig önmagukban véve, a találmányra nem is jellemzők, mivel a találmányra 105 nézve mindenütt elsősorban az a lényeges, hogy a zárás létesítésére több egymástól független, függetlenül rugózó és körvonal tekintetében is eltérő ék, kilincs vagy eh­hez hasonló egyéb reteszelő elem alkal- no maztatik, melyeknek oldása, a zár nyitása céljából, egyidejűleg létesítendő, az egy­idejűség pedig csak speciális kulcs alkal­mazásával érhető el. Ebből a szempontból az 1—3. ábrák szemmeltartásával azonos 115 értékű az oly megoldás is, melynél az

Next

/
Thumbnails
Contents