108307. lajstromszámú szabadalom • Gáz-, illetve hőlégturbina
Megjelent 1934. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI JuHK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108307. SZÁM. — Vd/2. OSZTÁLY. Gáz-, illetve hőlégturbina. Moravetz Imre malomtechiiikus Budapest. A bejelentés napja 1932. évi október hó 14-ike. Bégi törekvés már, hogy az alternatív mozgású s aránylag lassan járó dugattyús gépekről mindenütt áttérjenek; a turbinás rendszerre, már csak azért is, mert a ttir-5 bina rendszerű gépek egyenletes és gyorsabb járásuk folytán közvetlenül kapcsolhatók dinamógépekkel. Ezen a téren a gőzturbinák beváltak, de alkalmazásuknak viszont határt szab az, hogy tüzelő-10 anyagon kívül a gőzképzés céljára még vízre is vanj szükség, mely nagy megterhelést jelent a járművekre (gépkocsi, repülőgép) nézve. Még mindig csak részben megoldott 15 probléma a gázturbina problémája, hol szinte legyőzhetetlen akadály az égésnél fellépő nagy hő, mely romboló hatással van a turbinakerékre. Megpróbálkoztak ugyan azzal, hogy vízzel megfelelő hőfokra 20 hűtsék le az égésnél fellépő nagy hőt, s bán a képződött gőz h ozzáke verte tett az égéstermékhez, ennek dacára a vízzel való hűtés annyira lenyomja a h ők ihász -nálás százalékát, hogy az ilyen gázturbina 25 kedvezőtlenebb hatásfokkal dolgozik, mint a dugattyús motorok. Vegyük még hozzá azt is, hogy a vízzel való hűtés aránylag nagy apparátust igényel, amely körülmény a jelenleg használt autó- és repülő-30 gépmotorokkal szemben szintén kedvezőtlen a gázturbinára nézve. E hátrányokon óhajt segíteni a találmányom szerinti gáz-, illetve hőlégturbina, melynek lényege az, hogy hűtés céljából 35 nem valamely folyadékot, hanem megfelelő magas nyomásra sűrített levegőt használunk, olyan módon, hogy a sűrített levegőt az égési téren vezetjük keresztül, miközben valamely tökéletesen elégő üzem-40 anyagot égetünk el benne, ínég pedig olyan mennyiségben, amennyi elegendő ahhoz, hogy a levegő és az égéstermék keveréke minden felesleges hűtés nélkül a még célszerű hőmagassággal juthasson a turbinakerékhez 45-A mellékelt rajz I. ábrája egy ilyen megoldás példaképpeni foganatosítási alakjának vázlatos elrendezését mutatja: (1) jelzi a hevítöteret, (2) a tüzelőanyagot bevezető szelepet, (3) a sűrített levegőt be- 50= vezető csővezetéket, (4) a hevített levegőt a turbinakerékhez vezető csővezetéket, (5) a turbinák ereket, (6) a légsűrítőt (turbokompressort), (7) a tartaléklevegőtartályt, (8) a tartaléklevegőtartályt a hevítőtérrel 55, összekötő csővezetéket. A munkamenet a következő: A hevítőtérbe a (7) tart. levegőtartályból sűrített levegőt bocsátunk be, a (2) tüzelőanyagot bebocsátó szelepet kinyitjuk 60 s a bevezetett tüzelőanyagot — itt nem ismertetett gyújtószerkezettel — meggyújtjuk. Mihelyt a megfelelő nyomásmagasságot elérjük, kinyitjuk a (4) jelzett csővezetéket, melyen át az elégett gáz- 65 keverék az (5) turbinakerékre jutva, forgásba hozza azt. Ugyanakkor a főtengelyhez kapcsolt (6) turbókompresszor is dolgozni kezd s szállítja a megfelelő menynyiségű sűrített levegőt, minek folytán a 70-tartaléklevegőtartályt kikapcsoljuk. A gép most mlár mindaddig járni fog, míg elegendő tüzelőanyagot vezetünk a hevítőtérbe. Amint látjuk, a kompressortól állandó levegőáraimlás van a hevítőtéren át 75-a tuirbinakeréikhez és a tüzelőanyagszivattyú is megszakítás nélkül szállítja a (2) jelzett s megfelelően vezényelt szelepen át a terhelésnek megfelelő mennyiségű üzemanyagot; vagyis a szállított levegő 80'
