108298. lajstromszámú szabadalom • Fogókészülék lejtőn vontatott csilékhez

Megjelent 1934. évi február hó 1 -én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108298. SZÁM. — Vg/1. OSZTÁLY. Fogókészülék lejtőn vontatott csillékhez. Séy Tamás bányamérnök Kisterenye. A bejelentés napja 1932. évi augusztus hó 9-ike. Lejtőn vontatott szállítóeszközök, pl. csillék stb. „megszaladnak", azaz gyorsuló mozgással mozognak a lejtőn lefelé, ha a reájuk ható vonóerő valamilyen okból, pl. 5 a vonókötél elszakadása miatt stb. megszűnik. Felfelé haladó csilléknél a megszaladás ellen az egyes csillékhez lenghető en kapcsolt ferde helyzetű támasztóruclak alkalmazásával védekeztek, amelyek 10 végükkel a talajon csúsztak és amelyeket a csillék ily helyzetben vontattak. A vonóerő megszűnése esetén a csille mozgásiránya megfordult és így a rúdnak hegymenetben a talajon csúszó vége a talaj-15 nak nekifeküdvén, a csillét megtámaszr totta, esetleg kisiklasztotta, megszaladását tehát megakadályozta. A támasztórudaknak menetközben a talajra nehezedő vége azonban állandó ko-20 pásnak volt kitéve s a. rúdvég a sínek talpfáit is rongálta. Nagy hátrányuk volt ezeknek ,a támasztórudaknak az is, hogy a lejtőn lefelé haladó csilléken nem voltak alkalmazhatók, mert hiszen éppen a lefelé 25 való mozgást akadályozták meg. Mindezen hátrányokon segít a találmány szerinti fogókészülék, amely, amellett, hogy a fel- és lefelé haladó szállítóeszközök megszaladása ellen egyaránt biz-30 tosít, vontatás közben sem a talajjal, sem a talpfákkal ném érintkezik és ilykép állandó kopásnak nincsen kitéve. A fogókészülék lényeges alkatrésze a megtámasztást végző elem, amelyet a vontatás köz-85 ben elfoglalt, vagyis működésen kívüli helyzetében a vonóerő tart meg, s amely azonnal működésbe jut, amint a vonóerő megszűnik. Ekkor ugyanis a támasztóelem, az érvényre jutó más erők hatására 40 helyzetéből kimozdulva, másik szélső helyzetét foglalja el és a talajnak nekifeküdve, a csillét megtámasztja olykép, hogy ennek a lejtőn való leszaladását megakadályozza. A vonóerő megszűnésekor bekövetkező kimozdulást, súlyerő, 45. rugóerő, stb. létesítheti. A találmány egyik célszerű kiviteli alakjánál a fogókósziilék pl. kétkarú emelő, melynek forgási tengelye a csillével mereven kapcsolt csap. Az emeltyű 50 egyik karjához a vonókötél, vonólánc stb. olykép kapcsolódik, hogy az emelőre ható vonóerő távoltartja a másik kar végét a talajtól. A vonóerő megszűnése esetén az emelő a, csap körül, pl. önsúlyának hatá- 55 sára, kibillen és a karnak a talajtól eddig távoltairtott vége a talajnak nekifeküdve a csillének a lejtő irányában való mozgását megakadályozza. A rajz a találmány szerinti fogókészü- 60 lék egy kiviteli alakját tünteti fel és pedig az 1. ábra a fogókészülék elrendezése kötélvon tat ású csillén, a 2. ábra a fogókészülék oldalnézete, a 65 3. ábra pedig ugyanennek felülnézete. Az (1) csillét vontató (2) kötél az (1) csillével mereven kapcsolt (3) csap körül lenghetően elrendezett kétkarú emelő (4) karjához csatlakozik (1. ábra). A (2) kö- 70 télről a (4) kar útján a (3) csapira, innen pedig a (3) csappal kapcsolatos (5) vonórúd közvetítésével az (1) csillére átvitt vonóerő (2. ábra) a kétkarú emelő (6) karját a teljes vonallal feltüntetett helyzet- 75 ben tartja. A vonóerő megszűnése, pl. von tatókötél-szakadás esetén, az emelő a (6) kar súlyának hatására kimozdul és a pontozott vonallal feltüntetett helyzetet veszi fel, a (6) kar vége tehát nekifekszik 80 a talajnak, a (3) csap közvetítésével a csillét megtámasztja és a lejtőn való le-