108291. lajstromszámú szabadalom • Mentőberendezés villamos vasúti kocsikhoz

Megjelent 1934. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108291. SZÁM. — XVIII/b. OSZTÁLY. Mentőberendezés villamos vasúti kocsikhoz. Kiss Lajos mag-áutiszt viselő Gyula. A bejelentés napja 1932. évi március hó 31-ike. Módosítási elsőbbsége 1932. évi november hó 21-ike. A találmány villamos vasúti kocsikhoz való mentőberendezésre vonatkozik, melynél a kocsi elejére keret van csuklósan felerősítve, amelyen felfogófelületnek al-5 kalmazott, végnélküli szalag van kifeszítve. Ez a szalag vagy állandóan mozog, vagy csak gázolás alkalmával jön moz-' gásba, még pedig olyképpen, hogy az elütött személyt vagy testet felvevő, felső 10 felülete a kocsi elejétől a kocsi alá mozog és a ráeső testet a kocsialvázon rögzített felfogókosárba szállítja, A berendezés egyik foganatosítási alakjánál a végnélküli szalagot a kocsi ten-15 gelye hajtja és ezért az, míg a kocsi jár, szintén mozog; a másik foganatosítási alaknál a szalag rendszerint áll és csak akkor kezd az úttestre szorított futógörgők révén mozgásba jönni, ha valamely 20 akadálynak ütközik, amely a szalagtartó keretet lenyomja. A mellékelt rajzon a találmánybeli mentőberendezés példaképpeni foganatosítási alakjai vannak feltüntetve és pe-25 dig az 1. ábra a kocsi tengelyéről hajtott, végnélküli szalagos foganatosítási alakot mutat távlati nézetben, a 2. ábra pedig oly foganatosítási alak 30 távlati képe, amelynél a végnélküli szalag csak a mentőberendezés működésbe^ jövetelénél jön mozgásba. Az 1. ábrán feltüntetett foganatosítási alaknál a Ikoosialvázon, kétoldalt, az (1) 35 csapágyakban, a rézsútosan előrelejtő (2) tartókeret hátsó, a kocsikerekek felé eső végé van csuklósan ágyazva. A tartókeretben két (3, 4) henger végei vannak forgathatóan ágyazva, amelyek közül a 40 mellső (3) henger lejebb, az úttesthez oly közelségben van elrendezve, amennyire azt a kocsi menetközbeni ingásai megengedik, míg a hátsó (4) henger magasabban fekszik. A keretnek a i(4) henger és az (1) ágyazás közötti része dróthálóval vagy 45 más alkalmas módon forgökosárrá Van alakítva, míg a (3) és (4) henger között ponyvából, gumivászonból vagy más alkalmas anyagból Való (5) végnélküli szalag van kifeszítve, amely a két hengert 50 körülfogja és a hengerek mentén, harántirányban, a kocsi egész szélességére kiterjed. A (2) keret, kétoldalt, a (4) henger végeinek ágyazási helyén, rugósan van az alvázra felfüggesztve. Evégből a kerethez, 55 kétoldalt, egy-egy felfelé nyúló (6) rúd van csuklósan erősítve, amely az alvázhoz erősített (7) tokban levő rugóra támaszkodik olyképpen, hogy a keret terhelésénél a (6) rúd, a rugó összenyomása 60 mellett, lefelé mozog és a keretnek a terhelés hatása alatt való lefelémozgását megengedi. A (7) tokban, nyomóirugó helyett, húzórugó is lehet, sőt húzórugó használata esetén a (7) tok esetleg el is 65 maradhat. A (3) henger két végén, előnyösen, (8) futógörgőket alkalmazunk, amelyeket a hengertől függetlenül forgathatóan ágyazunk, míg a hátsó (4) henger, a (9, 10, 11) 70 lánckerékhajtás útján, vagy más alkalmas módon, a kocsi tengelyével van összekapcsolva, mimellett a (9) lánc keresztezésével elérhetjük, hogy a (4) hengert a kocsitengely saját forgásával ellenkező 75 irányban forgassa. A i(4) henger forgását az (5) szalaggal közli, amely így, a kocsi mozgása iközben, a kocsitengely forgásával ellentétes irányban, állandóan mozgásban van. 80 1