108262. lajstromszámú szabadalom • Eljárás plakátok, reklámtáblák előállítására

Megjelent 1934. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÍLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108262. SZÁM. — IX/h. OSZTÁLY. Eljárás plakátok, reklámtáblák előállítására. Alfano Antonino reklámvállalkozó Róma. A bejelentés napja 1930. évi szeptember hó 14-ike. Olaszországi elsőbbsége 1931. évi szeptember hó 21-ike* Az eddig használatos tipográfiai és lito­gráfiái eljárások plakátok vagy reklám­táblák előállítására sem műszaki, sem gazdasági szempontbői nem feleltek meg. 5 A tipográfiai technika főleg kis alakzata és többnyire csupán három színben nyom­tatott tárgyak előállítására alkalmas, míg a litográfia műszaki eszközeiben hasonló­képen korlátozott, még pedig egyrészt 10 amiatt, hogy minden színben külön követ kell alkalmazni és másrészt a kövek mé­retei miatt. Ez a két nyomtató eljárás annyira általános alkalmazása és a hozzá alkalmazott nyomtató anyag zsíros, fényes 15 jellege oly közönséges és művészietlen be­nyomást kelt, hogy minden reklám célja, nevezetesen, hogy a közfigyelmet magára irányítsa, az említett sokszorosító eljárások műszaki eszközeivel már alig érhető el. 20 Ezenfelül az említett eljárások és különö­sen a litográfia, időrablók és ezért sem alkalmasak a reklámnak nap-nap után megújuló követelményeinek kielégítésére. A két eddig ismert sokszorosító eljárás 25 csupán néhány ezer példányszámnál gaz­daságos. Plakátoknál azonban többnyire kis példányszám jön számításba és javarészt, nevezetesen nagy méretű plakátoknál csu­pán kevés példányt állítanak elő, ame-30 lyekhez mindkét nyomtató eljárással való sokszorosítás rendkívül célszerűtlennek bi­zonyul. A találmány szerint előállított plakátok az említett műszaki és gazdaságossági hát-35 rányokat teljesen kiküszöbölik. A találmány lényege abban van, hogy az egyes írás- és színélemeket, amelyek­ből a plakát összképe alakul, rétegesen helyezzük egymás fölé vagy pedig egymás 40 mellé és azokat tetszőleges módon papiros­ból vagy kartonból való alapra erősítjük (a szokásos nyomtatás vagy festés helyett) oly módon, hogy az említett elemeket sza­lagokból, lapokból, ívekből vagy másefélék­ből, a legkülönbözőbb minőségű és színű 45 anyagból vágjuk, csákozzuk ki vagy vala­milyen más módon képezzük ki és ra­gasztjuk vagy erősítjük egymásra, miáltal a vázlatot domborműszerűen kapjuk meg. Az eljárást gyakorlatban pl. következő- 50 képen foganatosíthatjuk: Az előállítandó plakát vázlatát cél­szerűen vetítőkészülékkel a kívánt méretre nagyítjuk. E nagyítás után kartonból vagy bádogból az alap, továbbá a kép azon 55 egyes betűi és álapalakjai számára, ame­lyeknek egységes színűk vagy hatásuk van, sablonokat állítunk elő, mire minden sab­lont oly anyagú és színű anyagból való la­pok vagy ívek kis rakására fektetjük. 60 amely a kérdéses alapalakkál vissza­adandó hatásnak felel meg. Ha most a sablon körvonalait ollóval vagy késsel körülvágjuk, az anyagrakásból egyszerre annyi egyenlő, a sablonnak megfelelő da- 65 rabot vágunk ki, amennyit az anyag és a kivágásra felhasznált szerszám megenged, pl. papiros esetén 10 darabot. Miután ily módon a plakát egyes elemeinek vala­mennyi részét a rendélt példányszámnak 70 megfelelő mennyiségben kivágtuk, a dara­bokat a pl. kartonból való alapra ragaszt­juk vagy valamely más módon erőiítjük, még pedig egymáson vagy egymás mellett, az elérendő benyomásnak és domborítás- 75 nak megfelelően. Nagyon nagy, falon vagy deszkákon megerősítendő plakátokat cél­szerűen több sávra osztunk, amikor is alapnak papirost használunk és az egyes sávokat csupán a helyszínén illesztjük 80

Next

/
Thumbnails
Contents