108228. lajstromszámú szabadalom • Zavarmentes rádióvevőkészülék

- Megjelent 1934. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108238. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. Zavarmentes rádió vevőkészülék. Mendik István oki. gépészmérnök Budafok. A bejelentés napja 1932. évi április hó 9-ike. Rádiószakemberek előtt ismeretes,, hogy nagyon gyakran a venni óhajtott műsorhullámok vételenergiája oly csekély a légköri és egyél) elektromos kisülésektől, nagy-5 teljesítményű közeli adóállomásoktól slb. okozott zavarhullámokéhoz képest, hogy azok vétele még az eddigi legtökéletesebb vevőkészülékekkel is lehetetlenné vagy legalábbis élvezhetetlenné válik. 10 Ezen a vételi nehézségen segít a találmány szerinti vevőberendezés, mégpedig azzal, hogy az eddigi eljárások úgyszólván közös alapelve, t. i. a zavarrezgések kiszűrésének minél tökéletesebbé tétele he-15 Ivett a zavarkiküszöbölésnek edd ige té ismeretlen új módját valósítja meg, nevezetesen a készülék áramköreiben minden törekvésünk ellenére is megjelenő zavarrezgéseknek azonos lefolyású és erősségű, 20 de ellentétes értelmű, külön e célra előállított rezgésekkel való kompenzálását. Ezeket a kompenzáló rezgéseket a vevőberendezésnek külön e célra való készüléke, az ú. n. zavarvevő állítja elő, me-25 lyet különben célszerűen egy ismert kapcsolású hangfejlesztő (fejhallgató, hangszóró stb.) nélküli közönséges vevőkészülék helyettesíthet, mégpedig magukból a zavaró hullámokból, ezek külön vétele és 30 kellő erősílése révén. A zavarvevő rendeltetése tehát éppen fordítottja egy közönséges rádióvevőkészülékének, melynek szerepköré!: a jelen vevőberendezésnél egy másik külön készülék, 35 az ú. n. műsorvevő tölti be. Míg ugyanis ez utóbbi célja az, hogv segítségével a műsorrezgéseket vegyük, az ezeket zavaró rezgéseket pedig a vételből lehetőleg kirekeszszük, addig a zavarvevő rendeltetése a 40 zavarhullámoknak a műsorrezgésektől való minél mentesebb vétele. Tekintettel azonban arra. hogy kisebb erősségű rezgéseknek nagyobb erősségűekből való kiszűrése semminemű különösebb nehézségbe nem ütközik, kétségtelen, hogy ez utóbbi mű- -t-V velet már minden további nélkül tetszésszerinti ismert módon végrehajtható. Legegyszerűbb mód erre, mikor a zavarvevő egyik elektroncsövét, legcélszerűbben az elsőt, anódegyenirányítóként képezzük 50 ki, ami a cső .rácselőfeszültségének kellő beállításával minden további nélkül eszközölhető. Ismeretes ugyanis, hogy az anódegyenirányítók mindezen rezgésekel, melyeknek erőssége egy bizonyos erősségen 55 alul marad, háttérbe szorítják az ezeai erősségei túlhaladok mellett, úgyhogy azok az egyenirányítás után gyakorlati szempontból számba sem jönnek. Azt pedig, hogy az cgyeniránvüásra kerülő műsor- 60-rezgések erőssége ezen a kritikus erősségen alul maradjon, míg az ezeknél erősebb zavarrezgések erőssége azt túlhaladja, a zavarvevő belépő áramkörének csatolásával. illetve ezen csatolás mértékének 65 fokozatos változtatásával minden nehézség nélkül elérhetjük. A találmány szerinti vevőberendezés tehát alapjában véve két vevőkészüléket tartalmaz. a műsorvevőt és a zavaró vevőt, 70 melyek közül az előbbi önmagában működtetve a műsorhullámoknak a zavarrezgésektől erősen, míg" az utóbbi a zavarhullámoknak a műsorrezgésektől gyakorlatilag számba nem jövő mértékben befolyá- 75 solt vételét eszközölné. A zavarvevővel előállított és a műsorvevőben fellépő zavarrezgések kompenzálását célzó rezgéseket konduktív, kapacitatív vagy legcélszerűbben induktív csatolás