108167. lajstromszámú szabadalom • Szitabetétes tömítőlap

— 2 — 6. kötet 513. old.) előállítására használ­nak, először a tömítőmasszából vékony réteget hengerelünk ki, majd a drótszita­betétet tömítőmassza további hozzáadása: 5 mellett a hengerek közé vezetjük, végül a hengerekkel az első masszarétegbe sajtolt és a további hozzáadott masszával kitöl­tött szemű betétre vékony felső réteget hengerelünk. 10 Ennél az előállítási módnál a tömítő-, masszát a milliméter törtrészét kitevő egészen vékony rétegekben leliet kihenge­relni és az egész tömítőlapot a fent em­lített módon akként lehet előállítani; 15 hogy annak vastagsága a szitabeíét vas­tagságát a milliméternek csak törtrészei­vel haladja túl, amikor is egyúttal az fciszbesztrostok egyenletes felosztását és rendeződését érjük el. 20 A tömítőlapokból azután a kívánt alak­ban és nagyságban vághatjuk vagy csá­kozhatjuk ki a tömítéseket. Ha vastagabb tömítéseket akarunk előállítani, akkor megfelelően vastagabb drótszitabetéteket 25 használunk, vagy pedig több tömítőlapot egyetlen tömítéssé egyesítünk. A tömíté­sek megvastagítása további massza felvi­telével, pl. kiemelkedő tömítődudorok alakjában, a találmány céljaira nem jö-80 het tekintetbe, mert ekkor a fémbetét tö­mítőhatása megszűnnék. A mellékelt rajz a találmány szerinti tömíitőlap egyik foganatosítási alakját, valamint az ilyen tömítőlapokat készítő 35 gép vázlatos képét példaképpen tünteti fel. Az 1. ábra a tömítőlap egy részének met­szete. A 2. ábra a betétként használt fémszita 40 egy részének felülnézete. A 3. ábra a tömítőlapokat készítő gép váz­latos képe. A drótfonat az (a) fém láncfonalakból és a (b) fém vetülékfonalakból áll (1. és 45 2. ábra), ahol is 25,4 mm (1 hüvelyk) hosszra, kb. 20—40 szem esik. A drótfonat anyagául hőálló és kémiailag alkalmas fémet, pl. szénszegény acélt használunk. A fonalak közötti közöket, vagyis a sze-50 meket az aszbesztrostokból és hőálló kötő­anyagokból alkotott (c) tömítőmasszával töltjük ki. A tömítés (d) összvastagsága csak egészen kis mértékben nagyobb a fémszitabetét (e) összvastagságánál. A 55 (d) és (e) méretek különbsége a tömítés vastagságától függ és pl. 1 mm tömítés­vastagságnál 0.1—0.2 mm-t tesz ki, vagyis csak annyit, hogy a szitabetét fölött és alatt sík és homogén felületet kapjunk. A találmány szerinti lapok előállítá- 6( sára pl. az „It"-lap készítésére való ka­landerhez hasonló hengerművet haszná­lunk. Ennek alsó (g) hengere (3. ábra) nagyobb átmérőjű, mint a felső (f) hen­ger. Az alsó (g) hengert fűtjük, a felső 6S (f) hengert pedig hűtjük. A (c) tömítő­masszát a felső (f) henger és az alsó (g) henger közötti (c) szűkületbe visszük be. A hengereket a berajzolt nyilak irányá­ban forgatjuk, miközben nagy nyomás, 70 pl. a köpenyhossz cm-ekiiit 100 kg. léte­sül. Az alsó (g) henger minden fordulatá­nál erre a hengerre kereken Vioo mm-es bevonat rétegeződik, melyben az. asz- 75 besztrostok egyenletesen osztódnak el. Ha az alsó (g) hengernek bevonata, ennek a hengernek megfelelő számú fordulata után, mintegy 0.1—0.2 mm vastagsiágot ért el, akkor a (h) asztalról az (a, b) drót- 80 szítabetétet vezetjük hozzá, A drótszita­betét a felső (f) hengert megkerülve ha­lad a felső és az alsó henger közé. Ugyan­ekkor további (c) tömítő-masszát veze­tünk hozzá a szita alatt. 85 A két henger továbbforgása közben az alsó hengeren levő tömítőmassza, vala­mint a felrakott új massza a nagy hen-; gernyomás alatt alulról a drótfonat sze­meibe sajtolódik, úgy hogy a hengeren! 90 fekvő réteg és a drótszitabetét között rendkívül bensőséges kapcsolat jön létre. A szitabetét hossza megfelel az alsó (g) henger kerületének, úgy hogy e hen­ger teljes körülfordulása után az (a, b) 95 szitabetét éppen körülveszi az alsó hen­gert. Ezután még némi tömítőmasszát vezetünk hozzá, mely fölülről sajtolódik a drótszitabetét szemeibe, minek következ­tében a hő és a szitaszemeken át ható k nagy hengernyomás hatása alatt egészen] szilárd kapcsolat létesül a szitabetét alatti masszával és magával a szitabetéttel is. Végül még annyi masszát adunk hozzá, hogy a szitabetét felülete éppen átalakul- IC jon sima felületté. A most már kész tömítőlapot a szitabe­tét végszéle mentén felvágjuk és az alsó (g) hengerről levesszük. A tömítőlapot ezután szétvágással vagy csákozással hoz- 110 hatjuk tömítésre alkalmas alakba. A szitabetét tetszőleges harántmetszetű, pl. kerek vagy ovális harántmetszetű lánc- és vetülékfonalakból állhat.

Next

/
Thumbnails
Contents