108114. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés félvezetőből és ez utóbbit érintő, félvezetőből vagy vezetőből való agregátumnak áramtól való átjárásánál az érintkező felületek között fellépő elektrosztatikus vonzóerőt kihasználó szerkezetek hajtására
Megjelent 1934. évi február hó 1-én. MA0YAR KIRÁLYI JHHH SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108114. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Eljárás ós berendezés félvezetőből és ez utóbbit érintő, félvezetőből vagy vezetőből való agregátumnak áramtól való átjárásánál az érintkező felületek között fellépő elektrosztatikus vonzóerőt kihasználó szerkezetek hajtására. Rahbek Knud oki. mérnök Kopenhága. A bejelentés napja 1932. évi junius hó 15-ike. Dániai elsőbbsége 1931. évi november hó 10-ike. Ismeretes £LZ Si jelenség (1. pl. a 27049. sz. dán szabadalmi leírást), hogy bizonyos anyagok, az u. n. félvezetők, pl. achát, pala, bizonyos fa- és papírfajták, 5 zselatin stb. a velük érintkező vezetőkre vagy félvezetőkre tetemes vonzóerőt fejtenek ki, ha az egymást érintő felületeket megfelelő áram járja át. A vonzóerő az érintkező felületben az 10 árammal létesített potenciálkülönbségtől függ és növekvő feszültségnél tetemesen nő. A vonzást a két felületnek egymáson való elcsúszása ellenében ható, tetemes 15 nagyságú súrlódási ellenállás kíséri. Ennek a javaslatnak gyakorlati értékesítésére sokféle módot javasoltak. Az egyik javaslat a félvezetőből és az ez utóbbival bizonyos felület mentén érint-20 kező félvezetőből vagy vezetőből álló agregátumon való ára/mátmenetnél az érintkező felületek között fellépő elektrosztatikus vonzóerőnek oly hasznosítására törekszik, hogy az egyik agregá-25 tumrész a másikhoz közeledjék. Ezen az elven elektroszkopok, relék és más készülékek szerkeszthetők. Javasolták továbbá az agregátumrészeknek oly viszonylagos elmozgatásánál, melynek folyamán azok 30 felületeik egy része mentén mindig érintkeznek egymással, a két agregátumrész változó súrlódásának oly elektromechanikai készülékek szerkesztésére való felhasználását, amelyek csekély áram (mil-35 liamper törtrészének) alkalmazásával képesek tetemes mechanikai vonzóerőket kiváltani. Ezt a hatást különösen akkor érték el könnyen, ha az egyik agregátumrészt forgó henger vagy tárcsaként, a, másikat pedig szalag vagy tárcsaként ké- $o pezték ki, melyet pl. rugóval szorítottaK a forgórészhez. Az ilyfajta agregátumok egyszerű és olcsó távbeszélő, távíró-, oszcillográf és más készülékekhez látszottak alkalmasak 45 nak, melyeknek előnye más, ismert, azonos célú szerkezetekkel szemben az volt, hogy átvitt mechanikai erőket nem keilett elektromos árammal létesíteni, hanem pl. motorral, óraművel, ahol is az 50 említett erők vezérléséhez szükséges elek tromos áramok rendkívül csekélyek voltak. A szóbanforgó jelenséget hasznosító javaslatok az első pillanatra nagyfontossá- 55 gúaknak látszottak. Csakhamar kitűnt azonban, hogy a jól sikerült laboratóriumi kísérleteknek a gyakorlatba valő átültetése leküzdhetetlen nehézségeket okozott, mert az agregátuimok tulajdon- 60 ságai azonnal megváltoztak, mihelyt csupán aránylag rövid ideig (órákig vagy napokig voltak használatban. Első sorban a hatásos felületek annyira változtak, hogy a vonzóerő, amelyen a jelenség 65 gyakorlati alkalmazása alapult, vgy tetemesen csökkent vagy rendkívüli mértékben növekedett és a szerkezet gyakorlati alkalmazhatóságát mindkét esetben lerontotta. 70 E hátrányt kiküszöbölendő, a felületeknek részben mechanikai, részben vegyi tisztítószerekkel való sajátos kezelését javasolták; azonban valamennyi kísérlet,