108040. lajstromszámú szabadalom • Rózsdavédő és rozsdaemésztő máz
Megjelent 1934. évi január hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI JMHE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108040. SZÁM. — XVÍ/e. (IV/f.) OSZTÁLY. Rozsdavédő és rozsdaemésztő máz. Wurbs Eberhard mérnök Reichenberg1 . A bejelentés napja 1932. évi junius hó 18-ika. A találmány rozsdavédő és rozsdaemésztő máz fémekhez, melyre az a jellemző, hogy festőanyagok és hordozómassza mellett még mintegy galvánele-5 met is tartalmaz, amely a mázzal ellátandó anyag rozsdamentesítését idézi elő, illetve annak oxidációját megakadályozza. Oly fémeknek mázakba való bekebelezése, melyek a védendő fémmel galvánelemet 10 képeznek, ha a két fém helyzete az Arrhenius-féle feszültségsorozatban egymástól távol áll, már ismeretes. Ezzel szemben a találmány szerinti rozsdavédő, illetve rozsdaképződést meggátló 15 máz két új, eddig ismeretlen, illetve figyelemre nem méltatott tényen alapul. Egyik alapja az az új felismerés, hogy célszerű a máz által védendő fémet (pl. a megvédendő vasszerkezet vasát) a galvánfolya-20 matba nem közvetlenül bekapcsolni, hanem a mázba még porszerű finom eloszlatásban vasat bekebelezni és pedig azért, mert ha ily módon járunk el, a rozsda a tömör alap-fémet nem támadja 25 meg addig, míg az összes po.ralakban jelenlevő fém el nem bomlott. Ha pl. sósavba tömör vasdarabot helyezünk, mely vasportartalmú masszával van bevonva, úgy mindenekelőtt csak a vas-30 por oldódik fel és sohasem a tömör vas maga és pedig azért, mert a fémpor ozmozisnyomása lényegesen nagyobb, mint a tömör fémé. Ehhez képest a találmány szerint a mázba bekebelezendő fémeket 35 túlnyomóan poralakban alkalmazzuk. A másik felismerés, melyet találmányomhoz felhasználok, abban van, hogy az Arrhenius-féle sorozat fémeinek értékűségét felcserélhetjük, ha valamely az Arrhenius-féle feszültségsorozatban egy- 40 mástól távoleső helyzetű, több fémből álló galvánelemhez bizonyos alkalitású elektrolitot használunk, pl. olyant, melynek telítési foka 1 /is—'/r, normálsavnak felel meg. 45 E felismerések értékesítése a találmány szerinti rozsdavédő mázhoz vezet, melyet úgy állítunk össze, hogy kenőéhez vagy másefféléhez festőanyagot, ú. n. ólomfehéret, cinkfehéret vagy máseffélét ada- 50 gólunk fémporral, mint pl. ólomporral, cinkporral és minden körülmények között vasporral együtt, a megadott akália-fokú közegben. Alkáliás hatású elektrolitként káliumkarbonát ós nátriumkarbonát olda- 55 tok, a ritkafémek oxidjainak oldatai, alkáliásan reagáló szerves sók és máseffélék jönnek tekintetbe. Az Arrhenius-féle feszültségi sorozat értelmében tehát ekkor a következő sor 60 rendű rendszerünk van: Pb, Fe, Zn, mimellett normális körülmények között a kevésbé nemes fémnek oxidálódnia, illetve oldódnia kellene. Tény azonban, hogy eb- 65 ben a rendszerben, ha a megadott alkalitású környezetben dolgozunk, a vas nemesebb lesz, mint az ólom, úgy hogy többé oldatba nem megy. Ha a találmány értelmében felcserélt 70 előjelű galvánelemből álló oldat rozsdamentesítő hatását hasznosítani kívánjuk, anélkül, hogy a kezelendő fémet egyszersmind festékréteggel is látnánk el, előállíthatjuk különböző fémek megfelelő 75 alkáliás feliszapolt elegyét festőanyag hozzáadása nélkül is.