108012. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés acélpalackokhoz való lezárókupakok előállítására

Megjelent 1934. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁUI SZABADALMI BIRÖSAG SZABADALMI LEIRAS 108013. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés acélpalackokhoz való lezárókupakok előállítására. Kötter Gusztáv mintázómester Vörde. A bejelentés napja 1932. évi junius hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1931. évi junius hó 25-ike. A találmány eljárás és berendezés komprimált gázokhoz stb. való acélpalack lezáró kupakjának előállítására. Az ismeretes lezárókupak köpeny végé-5 nek belső részén vastagodás van, melybe a csavarmenetet vágják. Eddig ily lezárókupak csak temperöntvényből készült. Ez az eljárás azonban körülményes, költséges és aránylag vastag falat igényel. Csövek-10 nek és karimáknak előállítása húzóeljárással magában véve ismeretes, azonban eddig még nem sikerült ily eljárással lezárókupakokat előállítani. A találmány szerint e kupakot oly mó-15 don állítjuk elő sajtolóodorban kovácsolóeljárással, vagy vékonyabb falvastagságoknál hidegsajtolóeljárással, hogy elsősorban tárcsás tányért állítunk elő, melynek középső részében a csavarkulcs felte-20 vésére kifelé sajtolt hatszögletes nyúlványa és vastagított széle van. Ezután a tárcsát meleg, vagy hideg állapotban megfelelő sajtoló mintában hüvellyé, illetve kupakká alakítjuk. A tányér vastagított 25 külső széle azonban a sajtóban, az alakí! tásnak, aránylag nagy ellentállást nyújt. Erős sajtóval a kupak széle az odorba ugyan sajtolható, azonban ebben az esetben az odormatrica gyorsan pusztul. Hogy 30 a kupakot könnyebb sajtókkal idomíthas-1 suk, a találmány szerint olykép járunk el, hogy a vastagítást a kupak hengeres felületének húzómunkájától függetlenül állítjuk elő. Elsősorban a vékonyfalú kupak 35 hengeres részét állítjuk elő húzó- vagy saitolóeli ár ássál és azután a szög alatt elálló szélét nyomó- és ellennyomó göreővei mint a hengeres rész folytatását sajtoljuk. A szélnek sajtolását célszerűen olykép 40 végezzük, hogy magát a szerszámot szupportba helyezzük és rögzítjük, a kupakot pedig forró tárcsában központosán fogjuk be. A kupak széle égőkkel felmelegíthető. Az eljárás olykép is módosítható, hogy a kupak szélének vastagítását húzó eljá- 45 rással állítjuk elő és ezután zömöklőgörgővel a kupak belső szélét megduzzasztjuk. Oly berendezés már ismeretes, melynél a cső szélét meleg állapotban duzzasztják. Ez a berendezés azonban csőkarmantyú 50 kiképzése végett az anyagot csak kifelé sajtolja és csak erre a célra használható. E berendezés azonkívül csak vastagfalú csövek megmunkálására, melyek a meleget sokáig megtartják, alkalmas, mint- 55 hogy a duzzasztás csak meleg állapotban hajtható végre. Oly vékonyfalú csőtesteknél, mint amilyen a lezárókupak, a csővég túlgyorsan lehűl és alakítása könnyen el nem végezhető. 60 Ezzel szemben a találmány abban van, hogy a tengelye körül forgatott üreges testet külső oldalán a duzzasztóvég hosszában mozgatható égők segélyével fokozatosan felmelegítjük és a szél duzzasztását a 65 duzzasztást kifelé gátló karimával ellátott zömöklő görgő, valamint a duzzasztást bebelé határoló, az üreges kupakhoz képest excentrikusan ágyazott, belső görgő között végezzük. 70 E berendezés segélyével előállított belső vastagítás teljesen sima, egyenletes és a levágott csavarmenet minden részében éles és egyenletes. A mellékelt rajz a találmányt példáké- 75 pen vázlatosan tünteti fel. Az 1. ábra a berendezés hosszmetszete és részben oldalnézete. A 2. ábra más kiviteli alakjának hosszmetszete és részben oldalnézete. A 80