107991. lajstromszámú szabadalom • Fényvillamos berendezés

_ 4 — latban használjuk, akkor a műszer csillapítását célszerűen annak úgynevezett kritikus értékéig csökkentjük. Ez esetben tudvalevőleg a műszer lengések nélkül, 5 aperiodikusan és a lehető legrövidebb idő alatt foglalja el mindenkori egyensúlyi helyzetét. A csillapítást azonban a kritikus érték alá is csökkenthetjük, például annyira, 10 hogy a csillapítás „negatív" legyen, mikor is a lengőrész — a rádiótechnikából vett kifejezéssel élve — túl van vezérelve és ennek folytán az első impulzusra „begerjed" és állandóan lengéseket végez, ame-15 Ivekhez szükséges energiát a sugárnyaláb adja. Ennek folytán a találmány szerinti berendezést ilyen foganatosítási alakjában mechanikai lengések, rezgések és — minthogy a fotoáram is a lengések periódusai-20 ban változik — fluktuáló egyenáram vagy (egymás ellen kapcsolt két fényelemes berendezésnél) váltakozó áram fejlesztésére is felhasználhatjuk. Az ilyen célra szánt berendezést úgy is készíthct-25 jiik el, hogy a műszer áram vagy feszültség hatására elmozduló szervével még egy második olyan szervet (pl. tükröt vagy ernyőt) is vezéreltetünk, mely egy másik sugárnyalábot befolyásol. Az e sugárnva-30 lábbal megvilágított másik fényelem vagy fényelempár fényfelfogó felületének megfelelő alakításával, mi pl. legegyszerűbben a fényelemnek a kellő alakú kivágással ellátott ernyővel való lefedése útján is 35 történhet, valamint a lengésidő szabályozásával az ezen fényelemből vagy fényelemekből kapott fluktuáló egyenáram vagy váltóáram időbeli lefolyását, azaz az áram- vagy feszültséggörbe alakját tetszé-40 siink szerint szabhatjuk meg. A csillapítás csökkentésére használthoz hasonló módon járhatunk el, ha a visszacsatolás miatt megnövekedett lengésidőt kívánjuk csökkenteni. Miután a tehetet-45 lenségi erő., illetve annak nyomatéka, a szöggyorsulással arányos, a tehetetlenség növelésére, azaz a lengési idő csökkentésére olyan áramot kell a műszerbe a kellő irányban visszavezetni, amely a fényelem 50 áramának, ill. feszültségének az idő szerinti második differenciálhányadosával arányos. Ilyen áramot kaphatunk, ha a visszacsatolást két, egymásután sorba (kaszkádba) kapcsolt transzformátoron. 55 vagy egy transzformátoron és egy sürítőn át eszközöljük. Mivel a szóbanforgó lengésidők általában másodpere nagyságrendűek, a használandó transzformátor, ill. sűrítő esetleg túluagy méretűnek adódhat; ennek elkerülése végett úgy is járha- 6( tunk el, hogy kisebb, kedvezőtlenebb hatásfokú transzformátort, ill. sűrítőt alkalmazunk s az előálló veszteséget erősítő közbeiktatásával kompenzáljuk. Az eddigiekben feltételeztük, hogy a 6; műszer és a fényelem közötti optikai kapcsolatot az előbbin elrendezett tükörrel és az erről visszaverődő fénynyalábbal hozzuk létre. Némely esetben célszerűbb úgy eljárni, hogy a műszer mozgó szervére, 7( részben vagy egészben átlátszatlan ernyőt vagy fényszűrőt szerelünk, s a fényelomet e mögött helyezzük el úgy, hogy az ernyő vagy fényszűrő a mozgó szerv állása szerint a fcnyelemre eső fénynek kisebb vagy 7í nagyobb részét fogja el. Egy forgótekercses árammérő műszerrel kapcsolatos ilyen elrendezés forgótekercsének, ernyőjének és fényelemének vázlatos rajzát a 7. ábra tünteti fel, melyen (17) a műszer lengőte- 8( kercsét, (18) és (18') a. tekercsnek csapágyakba ágyazott tengelyét, (19) a (18) tengelyre erősített vékony csillámlemezt, amelynek egyik — a rajzon berovátkolt — fele átlátszatlan festékkel van bevonva, g; (20) az alatta elhelyezett helytálló, félköralakú fényelemet, a (13) nyilak pedig az egész szerkezetet megvilágító fénysugarak irányát jelzik. A fényelemet, ill. az ernyőt célszerűen úgy helyezzük el, hogy a mű- 9( szer nyugalmi helyzetében az ernyő a műszer álló részéhez erősített fényelemet teljesen elfedje; ha a műszerbe áramot vezetünk, a tekercs az áramerősséggel arányosan fordul el, ennélfogva a fényelem- 91 nek megvilágított része, tehát a fényelemben keltett és a műszerbe visszavezetett áram erőssége is a műszer elfordulási szögével lesz arányos. Némely esetben ettől eltérő viszonyok létrehozása lehet kívána- 11 tos. Ha pl. a műszert úgy akarjuk kialakítani, hogy kezdetben (kicsiny áramokra) az érzékenysége nagy legyen, s növekvő kilengéseknél az érzékenysége egyre csökkenjen, akkor a fényelemnek, ill. az ernyő- u nek olyan alakot kell adnunk, hogy a lengőtekercs elfordulásakor a fényelemnek megvilágított felülete lassabban növekedjék, mint maga az elfordulás szöge. Ezt a célt elérhetjük pl. úgy, hogy az ernyőnek 1 pl. a 6. ábra szerinti köralakiát megtartva, a fényelem fény fel fogó felületének a 8. í.bra szerinti alakot adjuk. A fé"vfelfo«?ó felületet a (21) félkörív ós a (22) görbe határolja; az utóbbinak alakiát számítás 1 szerint úgy szabhatjuk meg, hogy a fényfelfogó felületnek egy bizonyos « központi szöghöz tartozó területe az a szög-