107990. lajstromszámú szabadalom • Kétszálas villamos izzólámpa árnyékoló ernyővel

elektródához van erősítve, a fonal „szabad hosszát" csak a két tartó megfogáspontjai közti darab alkotja. Gyakorlatilag a sza­bad fonalhossz csökkentésének több té-5 nyező szab határt és pedig elsősorban a tartók elhelyezésének lehetősége, a szerke­zet drágítása, a tartók előidézte hőelveze­tés és a két elektróda rezgésidejének és vagy rezgéseik relatív amplitúdóinak 10 különbsége. Az első három tényező hátrá­nyos hatása magyarázatra nem szorul, a harmadik tényező hátrányos hatása az, hogy a két elektróda különböző rezgés­száma és vagy relatív amplitúdója ese-15 tón a köztük levő fonalszakasz rezgés köz­ben állandóan deformációkat szenved, melyek anyagát, ha a szabad fonalhossz túl rövid, erősen igénybeveszik. A találmány szerinti másik elrendezéssel tehát, melyet 20 akár az előzővel kapcsolatban, akár ön­magában alkalmazhatunk, a fonal , szabad hosszát" oly módon csökkentjük, hogy az őt tartó két elektróda rezgésszámát és ezzel rendszerint relatív amplitúdóikat is, 25 egymással közelítőleg vagy pontosan egyenlővé tesszük, célszerűen oly módon, hogy az egyik vagy mindkét elektródán megfelelő helyeken egy vagy több terhelő­tömeget, pl. forraszcsöppet helyezünk el, 30 bár terhelőtömegként adott esetben a fen­tiekben említett egy vagy több támasz­tótartó maga is alkalmas lehet. Könnyen belátható, hogy teljesen azonos önrezgés­számú és relatív amplitúdójú elektródák-35 hoz erősített fonal „szabad hossza" nulla, mert ekkor (lia a két elektróda egyező fá­zisban rezeg, mi a gyakorlatban az azonos első impulzus folytán fennáll), a fonál anyaga deformációt csak magánrk a fo-40 űálnak önrezgései folytán szenvedhet Ezek azonban ebben az esetben tapaszta­lataink szerint csak nagyobb fonalhosszak esetén válnak veszélyesekké, mint külön­böző rezgésszámú elektródákhoz kapcsolt 45 szálak esetén, mert a fonál önrezgésszáma az elektródák önrezgésszámától a gyakor­latban használt elrendezéseknél rendsze­rint messze fekszik, s így csak arra kell vigyázni, hogy annak ne legyen valamely 50 magasabb harmonikusa, mely esetben re­zonancia és ezzel a szál gyors pusztulása következhet be. Ha azonban a fonal sza­bad hosszát még külön támasz"ótartókkal is csökkentjük, ezen rezgések nem fejlőd-55 hetnek ki a fonalat veszélyeztető mérték­ben. A fonalat megfogó tartókat célszerűen magas olvadáspontú fémhuzalból, pl. mo­libdénből, készítjük és azok ez esetben az elektróda és fonál központi szigetelés 6C fenntartása céljából két vagy több oly da­rabból állnak, melyeket egymással közbe­iktatott szigetelőtest, pl. üveggyöngy, köt össze. Természetesen olyan lámpáknál, me- 65 lyeknél a rezgések a főfonalat veszélyez­tetik, a fentieket a íőfonalra is alkalmaz­hatjuk, azaz a főfonalat tartó elektródák rezgésszámait is tehetjük egyenlővé és a főfonalat is megtámaszthatjuk. 70 A találmány szerinti izzólámpa néhány példaképem foganatosítási alakját alan­tiakban a csatolt rajzzal kapcsolatban is­mertetjük, melyen az 1. ábra ismeretes szerkezetű kétszálas 75 lámpa elektródarendszerének oldalnézete nagyított léptékben, a 2. és 3. ábrák pedig a találmány sze­rinti lámpa egy-egy foganatosítási alak­ját mutatják hasonló ábrázolásban. 80 Az 1. ábrán látható, hogy az izzólámpa (10) állványába a légmentes árambeveze­tőkkel ellátott (1, 2) és (3) elektródák van­nak beforrasztva és a V-alakú (4) főfonal az (1) és (2) elektródák, az egyenes (5) 85 mellékfonal az (1) és (3) elektródák közé van kapcsolva, az árnyékoló (6) ernyő pe­dig az (1) elektródához van hegesztve. A 2. ábrán látható foganatosítási alak­nál, melynek felépítése az 1. ábra sze- 90 rinti, a szabad fonalhossz csökkentése cél­jából a (3) elektródához egy (7) tartó van erősítve, amely a (8) üveggyöngy segélyé­vel összekapcsolt két részből áll és amely az (5) izzószálat tartja. E szál szabad 95 hossza tehát a fentiek szerint már csak e tartó megfogási pontjától az (1) elektró­dához való csatlakozása pontjáig terjed. A 3. ábra a kétszálas és ernyővel ellá­tott autólámpát más kivitelben mutatja, 10 amelynél a fonáltörés megszüntetése cél­jából az (5) izzószálat a (7) támasztótartó a (3) elektródához erősíti, mimellett a fémhuzalból készült tartó két részét: szi­getelés céljából a (8) üveggyöngy tartja 10 össze. E tartót, vagy tartókat és azok üveggyöngyeit adott esetben úgy méretez­hetjük, hogy súlyuk és elhelyezésük a (3) elektróda önrezgésszámát az (1) elektró­dáéval tegye egyenlővé, vagy ugyané cél- n ból a (3) elektróda felső végének súlyát tetszés szerinti módon növelhetjük, vagy alakját, tömegeloszlását stb. a kívánt célt biztosító módon változtathatjuk. Ha e két elektróda önrezgésszámait sikerült ily u módon egyenlővé tenni és az (5) mellék­fonal aránylag rövid, a (7) tartót esetleg el is hagyhatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents