107933. lajstromszámú szabadalom • Expanziós kapcsoló

Megjelent 1934. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107933. SZÁM. — VH/g. OSZTÁLY. Expanziós kapcsoló. Magyar Siemens-Schuckert-Művek Villamossági R. T. Budapest. A bejelentés napja 1932. évi február hó 18-ika. A találmány expanziós kapcsoló, melynél a kapcsolás pillanatában a kapcsolófolyadékból az atmoszferikusnál nagyobb nyomású gőz fejlődik, mely expandál és j ezzel a kapcsoláskor keletkező fényívet eloltja, iJl. újabb fényív keletkezését megakadályozza. Ezeknél a kapcsolóknál, a szokásos olajkaposolóktól eltérőleg, lényegesen keve-3 sebb folyadékmennyiséget használnak: ennélfogva a kapcsolásnál a folyadék fajlagos felmelegedése nagyobb. Továbbá a kapcsolásnál a folyadék a külső levegővel közvetlenül érintkezik. Az olajíkap-3 esolókkal szemben további különbség, Ihogy a mozgó kapcsolókontaktusokat a folyadékból a folyadéktükrön át húzzák ki. Ezeknek a folyamatoknak a következtében a felhasznált szigetelőfolyadék na) gyobb mértékben van a gyulladás veszélyének kitéve és pl. kifröccsenéssel vagy elgőzölgéssel adódó folyadékveszteség károsabb, mint az olajkapcsolóknál. A szigetelő folyadékokkal szemben tehát oly > követelményeket kell támasztanunk, melyeknek az eddig használt folyadékok nem. felelnek meg. A találmány szerint expanziós kapcsolókban halogénezett szénhidrogénből álló ) olyan szigetelőfolyadékot használunk, mely szigetelőfolyadék abszolút hőfokban kifejezett forráspontjának és dermedési pontjának viszonyszáma 1.7-nél nagyobb. Lényegileg csak alifás, halogénezett szén> hidrogének jönnek tekintetbe. Ilyen szigetelőfolyadékok pl. dibrometán, melynek forrpontja +98 C° és dermedési pontja — 57 C° és ennek a két hőfoknak az abszolút hőmérsékleti fokokban kifejezett viszonya 1.76, továbbá a dibrometilén 40 + 110 C° forrponttal és — 55 C° dermedésponttal és 1.76 viszonyszámmal. A halogénezett szénhidrogéneket vagy magukban használjuk, vagy többféle halogénezett szénhidrogént egymással össze- 45 keverve vagy más szigetelőfolyadékkal, pl. olajjal keverve használunk. Olajkapcsolóknál a szokásos szigetelőolajnak széntetrakloriddal v. pentakloretánnal való helyettesítését már ajánlót- 50 tá,k. Azonban olajkapcsolókban ezek a folyadékok nem feleltek meg, mert nagy mennyiségű sósav fejlődött ezekből a folyadékokból, mely a kontaktusrészeket és a kapcsoló egyéb szerkezeti elemeit meg- 55 támadja és rövid idő alatt használhatatlanná teszi. A folyadékokat tehát csak kísérletként használták, de nem alkalmazták üzemileg. A találmány ezzel szemben annak a Ö0 felismerésén és megfigyelésén alapszik, hogy a halogénezett szénhidrogének tökéletlenségei, expanziós kapcsolókban való használatnál, lényegesen kisebb mértékben jelentkeznek és azok gyakorlati- 65 lag teljesen kiküszöbölhetők, úgyanynyira, hogy lehetséges és előnyös az olajjal szembeni lényegesen kisebb gyulékonyságukat üzemileg kihasználni. Az expanziós kapcsolók oly módon való 70 megszerkesztése, hogy a folyadék nincsen teljesen lezárva, hanem a külső levegővel összeköttetésben van, ugyanis azt eredményezi, hogy a folyadékból képződött sósav egy része nem oldódik a folya- 75 dékban, hanem a tartályból kipárolog. A visszamaradó rész csekély. Továbbá a sósavat úgy tehetjük ártalmatlanná, hogy