107915. lajstromszámú szabadalom • Mérőkészülék áramló közegek mennyiségének mérésére, melynél a mérődobot a benne levő folyadék forgatja

Megjelent 1934. évi január lió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁ6 SZABADALMI LEIRAS 107915. SZÁM. — VII/f. OSZTÁLY. Mérőkészülék áramló közegek mennyiségének mérésére, melynél a méró'dobot a benne levő folyadék forgatja. Siemens & Halske A. G. Berlin. A bejelentés napja 1931. évi november hó 5-ike. Folyadékokat mérő oly készülékeknél, melyeknél a mérődobot az abban levő folyadék forgatja és amelyeknél a kamrákat központosán fekvő elosztótér táplálja 5 folyadékkal, gondoskodnunk kell arról, hogy a folyadék tükre ebben az elosztótérben lehetőleg állandó szinten legyen, hogy a mérőkamrák állandóan ugyanolyan mennyiségű folyadéktömegeket fo-10 gadjanak be. A folyadék szintjének az elosztó kamrában a szokásos eszközökkel, mint pl. túlfolyóval, úszószeleppel, stb. való fenntartása az ily mérőeszközöknél gyakorlatilag nehézségekbe ütközik, mert 15 az elosztótérbe, illetőleg az elosztótérből a folyadék a mérés közben folytonosan ingadozó nyomással folyik be, illetőleg folyik el. A fentjelzett eszközökkel tehát általában legfeljebb azt lehet elérni, hogy 20 a folyadékszínt ingadozásai többé-kevésbé szűk határok között menjenek végbe. A találmány azon az előfeltételen alapszik, hogy a mérőkészülék szerkezete olyan, illetőleg, hogy abban olyan segéd-25 eszközöket alkalmazunk, melyek a folyadékszint ingadozásait az elosztótérben aránylag szűk határok között tartják. Ez a feltétel gyakorlatilag lényeges nehézségek nélkül megvalósítható. Hogy az 80 ilyen mérőkészülékeknél a mérés pontosságát lényegesen emeljük, a találmány értemében a mérődobban levő mindegyik mérőkamra beömlési és kiömlési nyílásait ügy alakítjuk, hogy a beömlés élén átfek-35 tetett vonal, mely a kamrában levő folyadékszintet jellemzi, a beömlési és kiömlési csatornákban legalább is megközelítően egyenlő felületeket határol. Az e vonalak által körülhatárolt részek alakjai egy-40 mástól célszerűen eltérnek, úgy hogy a kiömlési csatorna a beömlési csatornánál szűkebb és hosszabb, míg a beömlési csatorna a kiömlési csatornánál rövidebb és szélesebb. Emellett a beömlést és a kiömlést határoló vonalak úgy hajlanak, hogy 45 a fenti szabályszerűséget kielégítik. A találmány értelmében való fenti megoldás által rendkívüli mérési pontosságot érünk el, mert bár a folyadék szintje az elosztótérben ingadozik, a mérő kamrái 50 mégis állandóan egyenletes mértékben vannak telve. A rajz a találmány példakénti megoldását mutatja. Az 1. ábra a találmány szerinti mérőkészü- 55 lók hosszmetszete, a 2. és 3. ábrák a mérődobban levő különböző folyadékszirLtmagasságokat mutatnak, míg a 4. ábrában a mérődob egy része nagyobb méretben látható. 60 Az 1. ábrabeli kivitelnél a folyadék az (a) csövön át jut az (m) mérődob (b) elosztóterébe. Az (a) cső az (m) mérődob (c) forgási tengelyével párhuzamosan halad a dobban. A folyadék a (b) térből az (m) 65 mérődob egyes kamráiba jut, mely kamrákat egyenkint görbe profilú (d) felületek határolnak. A folyadék végül ezekből a fogyasztóhelyhez vezető (e) csőbe kerül. A kamrák váltakozó telése és fogyása 70 közben a dob terhelése egyoldalú és ez a terhelés forgatja a dobot. Tegyük fel, hogy a rajzban fel nem tüntetett eszközökkel az (f) folyadékszint ingadozásai az (m) mérődobban szűk ha- 75 tárok között tartható. E végből pl. túlfolyó- vagy úszószelepet alkalmazhatunk. A mérődobban a legalacsonyabb folyadékszintet az 1. ábra, a legmagasabb folyadékszintet a 3. ábra mutatja. A legala- 80