107767. lajstromszámú szabadalom • Sínkötés sínillesztésekhez és eljárás annak előállítására

Megjelent 1933. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 10*7767. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Sínkötég sínillesztésekhez és eljárás annak előállítására. Katona Lajos oki. mérnök Budapest. A bejelentés napja 1931. évi április hó 23-ika. A sínkötéseknél eddig leginkább használatos thermithegesztés, tudvalevőleg nagyfokú felhevítéssel és ebből kifolyólag az anyag belső sajátságainak lényeges ' megváltoztatásával jár s főként az anyag ütés elleni szilárdságát csökkenti, ez pedig az üzemi biztonságot veszélyezteti. Másrészt a sínvégekre ömlesztett thermitréteget azokról többé lefejteni nem lehet s i ezért a sínpálya csak a hegesztett részek kivágásával, tehát jelentékeny anyag vesztességgel bontható le. További hátrány, hogy a kötés szilárdsága számítással meg nem állapítható. Megkísérelték már a síneket a síntalpakboz hegesztett alátétlemez segélyével is összekapcsolni, de ez viszont — ha kisebbmérvü felmelegedéssel jár is — a síntalpon mégis, mivel a hegesztővarrat ennek széleire vagyis legérzékenyebb részeire került, elhúzódásokat és berepedéseket okozott, ami gyakran részleges vagy teljes síntörést is idézett elő. A találmány szerint az összekapcsolandó sínvégek talprészeire, ezeket körülölelő, melegen ráhúzott sarut vagy kengyelalakú talphevedert alkalmazunk s ennek lehajtott széleit a síntalp felső felületéhez hegesztjük, ahonnan a hegesztésnél keletkező hő egyenletesebben oszlik el a vastagabb acéltömegben és már nem idézheti elő a kengyelbe foglalt s ezáltal is védett síntalp széleinek berepedezését. Ily módon a síntalphoz szorosan illeszkedő s azt — zárt gyűrűként — teljesen körülfogó karmantyút állítunk elő, amely — a lehűlésnél összehúzódva — oly szorosan fogja meg a sínvégeket, hogy a legnagyobb igénybevételnél sem kell meglazulásától tartani. Az illesztési hézag teljes áthidalása, valamint az ellenálló szelvény növelése végett a sínfejeket a futófelületen is összehegesztjük. A találmány egy megvalósítását a mellékelt rajzon látjuk. Az 45 1. ábra a sínvégekre felszerelt sínkötés oldalnézete; a 2. ábra pedig ennek II—II keresztmetszete, míg a 3. ábra a sínvégek különleges kiképzését 50 mutatja, ezek villamos összehegesztéséhez. Az (1) és (2) sínvégeket a (3) saru foglalja össze; (4) jelöli a síntalpak felső felületére kerülő, hegesztő varratokat, (5) 55 pedig a sínfejek hegesztési helyét. A (4) hegesztő varratok ilykép jóval közelebb esnek a sín feszültségmentes, semleges vonalához, mint pl. a síntalpak alsó peremén való hegesztés esetén, ami — 60 tekintve, hogy a legnagyobb húzófeszültségek, tudvalevőleg, a semleges vonaltól legtávolabb eső szálban keletkeznek — a hegesztések igénybevétele szempontjából is sokkalta kedvezőbb. Előnye még e kö- 65 tésnek, hogy előre pontosan kiszámítható és — főként a thermithegesztéshez viszonyítva — a legnagyobb súlyú ütőpróbának is ellentáll. A hegesztést tetszőleges hegesztő eljá- 70 rással végezhetjük, pl. villamos, autogén, védőgázas, stb. hegesztést, sőt a sínfejen esetleg thermit-hegesztést is használhatunk. A sínfejek összehegesztéséhez azonban 75 legelőnyösebb a villamos ellenállás-hegesztés. Ez esetben úgy járhatunk el, hogy az egyik sínvéget, vagy mindkettőt, a 3. ábra szerint, kiugró (6) lépcsővel látjuk el, amelyet vagy a sínvég megmunkálásá- 80