107718. lajstromszámú szabadalom • Vetőgép

marad szabadon, amennyi az elvetendő magszem befogadására elegendő. A (7a) és (7b) részeket egymáshoz, képest eltolhatjuk, úgy, hogy a (13) kivágásból egy 5 vagy több mag befogadására való rész marad szabadon aszerint, hogy hány magot kívánunk egy helyre (fészekbe) ültetni. A (7) adagolóhenger (13) kivágásainak száma célszerűen eggyel nagyobb, 10 mint az (1) keréktalpon elhelyezett (2) ütközőké, hogy mindig juthasson valamelyik (13) kivágásból mag a (10) magvezetékbe, valahányszor a (2) ütköző a (4) nyúlvánnyal érintkezésbe kerül, de amel-15 lett még egy tartalék-mag is maradjon az adagolóhengerben. A (2) ütközők az (1) keréktalpról levehetők és mindig annyi ütközőt helyezünk a keréktalpra, ahányszor a járókerék egy 20 "fordulata alatt vetni akarunk. A (2) ütközők számának megváltoztatásakor a (7) magadagolóhengert is ki kell cserélnünk A magadagolóhenger a magot a helytálló csapágyban forgó (15) tengelyre 25 ékelt lengő (11) nyelvre ejti, amelynek szabad vége a (11) nyelv nyugalmi helyzetében a (10) magvezeték falának belső oldalára erősített (17) és (18) ékek között van. A (11) nyelv (15) tengelye a vele pár-30 huzamosan haladó (3) vezérlő rúdhoz van erősítve úgy, hogy amikor a (3) vezérlő rúd (4) nyiílványa az (1) keréktalpra szerelt (2) ütköző hatása alá kerül és ennekfolytán a (3) tengely önmagával párhuza-35 inosan (a 3. ábrán látható nyíl irányában) elmozdul, a (15) tengely elfordul, a (11) nyelv pedig kileng. A szerkezet méreteit akként választjuk, hogy a (11) nyelv kilengésekor a nyelv szabad vége 40 oly közel kerüljön a (17) ékhez, hogy a mag köztük ne férjen el. A (15) tengelyre ékeljük a (17) fogazott szektort, amely viszont a szintén helytálló csapágyban mozgó (18) tengelyre ékelt (19) szektor 45 fogaiba kapaszkodik. A (18) tengelyen ül a (12) nyelv, amely nyugalmi helyzetében szabad végével a (18) éket alulról érinti. Amikor a (2) ütköző a (4) nyúlvány és a (3) vezérlőtengely közvetítésé-50 vei a (11) nyelvet felfelé elmozgatja, a (17) és (19) szektorok által átadott mozgás folytán a (12) nyelv lefelé kileng, szabad vége pedig elhagyja a (18) éket. Ez a szerkezet tehát a következőképpen 55 működik: A (7) magadagolóhenger a magot a (11) nyelvre ejti, ahonnan a (11) nyelv, valamint a (17) és (18) ékek közti résen át a (12) nyelvre jut. Amikor a (2) ütköző a (4) nyúlványt elmozdítja, a (12) nyelv el- 60 hagyja a (18) éket és a mag a (10) vezeték alsó nyílásán át a (16) vetősaruba, onnan pedig a földbe jut. Ugyanekkor a (11) nyelv a közte és a (17) ék közti rést elzárja úgy, hogy további mag nem jut- 65 hat a (16) vetősaruba. Amikor most a (2) ütköző a (4) nyúlványt elhagyja, a (11) és (12) nyelvek a gép vázához erősített (24) lemezrugó hatása folytán ismét eredeti helyzetükbe kerülnek vissza, a 70 közben a (11) nyelvre esett mag pedig a (12) nyelvre jut. A (10) magvezeték a (16) vetősaruba nyúlik, amely a (20) gerendához van erősítve (2. ábra), a (20) gerenda a vetőgép 75 eleje felé néző vége a helytálló (21) csuklóhoz csatlakozik, másik vége pedig a (22) láncon függ. A (22) lánc felső végét a (25) tengelyen ülő (23) karhoz kötjük. A (25) tengelyen van a (26) fogaskerék, amelybe 80 a rögzíthető (27) kéziemelővel mozgatott (28) szektor fogai kapaszkodnak. A (28) szektor elforgatásával a (23) kar kileng és a (22) láncon függő (20) gerendák és evvel együtt a (16) vetősarut lejjebb, ill. 85 feljebb engedi. A (22) láncot tetszés szerint hosszabbra vagy rövidebbre vehetjük, miáltal a vetés mélységét szabályozhatjuk. Üzem közben a (16) vetősaru le van en- 90 gedve; hogy ebben a helyzetében biztosan megmaradjon, a (29) rugó nyomja lefelé. Üzemen kívül azonban, vagyis amikor a vetősaru fel van húzva, szükséges, hogy a mag adagolása is szüneteljen. Evégett 95 a (6) fogaskereket —• amely a járókerék forgását a (7) magadagolóhengernek továbbítja — tengelyével a (28) szektorhoz erősítjük úgy, hogy a vetősaru felemelésekor a (6) fogaskerék és az (5) és (9) fo- 100 gaskerekek valamelyike közt a kapcsolat megszűnjék, miáltal a (7) adagolóhengert működésen kívül helyezzük. A (16) vetősaru (20) gerendájához erősítjük csuklósan a (30) nyomtatóhenger 105 tengelyét tartó (31) villát. E (31) villának valamely pontját önmagában ismert módon a (20) gerendával kötjük össze úgy, hogy a (30) villának a (20) gerendával bezárt szögét, vagyis a (30) nyomtató- no hengernek a vetősaruhoz képesti magassági helyzetét szabályozhatjuk. A nyomtatóhenger a már elvetett magot a földbe nyomja, a nyomtatóhengernek a vetősaruhoz képesti helyzetét beállítva, a 115 benyomás mértékét is megszabtuk. Amikor a gép a bevetendő terület hoszszában már végig haladt, a terület jó ki-