107653. lajstromszámú szabadalom • Uviolfényt szolgáltató elektromos lámpa
Megjelent 1933. évi december hó 15-én. KA6YAR KIRÁLYI JmBHL SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 107653. SZÁM. — Vlí/e. OSZTÁLY. Uviolfényt szolgáltató elektromos lámpa. Lederer Anton vegyész Wien. A bejelentés napja 1932. évi február hó 3-ika. Ausztriai elsőbbsége 1931. évi február hó 10-ike. Az ultraibolyafényt termelő lámpák több irányban tökéletesíthetők. Kívánatos, hogy a lámpákat lehetőleg alacsony feszültséggel lehessen üzembe hozni és 5 üzemben tartani, kívánatos, hogy a lámpák kicsik legyenek, hogy körülményes segédkészülékek és szerelvények nélkül lehetőleg legkülönbözőfélébb helyeken legyenek használhatók, kívánatos, hogy 10 aránylag jó hozadékkal termeljék az uviolfényt s ez utóbbi olyan legyen, hogy gyógyászati alkalmazásakor lehetőleg a nagy magasságoikbian sütő napfény hatását közelítse meg. Sok esetben még a 15 lámpa olyan szabályozása is kívánatos, mellyel a kisugárzott fény mennyisiégét lehet befolyásolni. A találmány olyian lámpa, mely a jelzett tekintetekben lényeges haladást je-20 lent. Higanytöltésű kisülési lámpáknál helytálló izzóelektródák alkalmazásával már sikerült a gyújtási és üzemi feszültségnek lényeges csökkentése, általában azonban 25 200 V alá nem igen lehetett menni. E mellett a közönséges izzólámpákhoz képest az ilyen lámpák még mindig szokatlanul nagy méretűek voltak. A találmány szerinti lámpa is legalább 30 egy helytálló izzókatódát tartalmaz, mely célszerűen alacsony emittálású; a lámpában legalább is üzem közben higanygőz van, melyet az elektródák közti kisülés gerjeszt ultraibolya fény kisugárzására. 35 A találmány szerinti lámpa különleges szerkezete módot nyújt arra, hogy az eddigi hasonló lámpákhoz képest a gyújtási és üzemfeszültséget ás a lámpa méreteit lényegesen csökkenthessük. 40 Megállapítottuk ugyanis — és főleg ezen alapul a találmány —, hogy az üzemhez szükségelt minimális feszültség és ezzel kapcsolatosan a betartandó lámpaiméretek lényeges csökkentése (és később ismertetendő egyéb előnyök is) érhetők el, 45 ha a lámpát úgy képezzük ki, hogy a lámpában olyan sugárzási tünemény lépjen fel, mely az izzóelektródát, vagy izzóelektródákat beburkolja. A találmány szerinti lámpánál tehát mindegyik izzó- 50 elektróda teljesen egy olyan tér belsejében fekszik, melynek legalább határolóvagy burkoló felülete ultraibolyafényt sugároz ki, míg ezzel ellentétben az eddig ismert lámpáknál az izzóelektróda mindig 55 a sugárzótéren kívül volt. Hogy az ilyen, legalább az egyik izzóelektródát körülvevő sugárzási tüneményt idézhessük elő, legalább két követelményt kell betartani: 1. A mezőt megszabó eleik- 60 irodáknak oly közel kell lenniök egymáshoz, hogy a lámpa üzemfeszültségénél az izzóelektróda körül a gőz teljes körzetű sugárgerjesztéséhez elégséges mező-, ill. áraimsűrűség-elosztás létesülhessen; 2. a 65 lámpabura falának mindegyik izzóelektródától elég távolságban kell lennie ahhoz, hogy ne zavarja a sugárzási tüneménv keletkezését és kifejlődését. Az egyéb üzemi feltételeket (gőznyomás, 70 üzemfeszültség stb.) természetesen minden esetben úgy kell megválasztani, hogy a gőznek sugárzásra való gerjesztése lehetséges legyen. Ezen két követelménynek pl. azzal tehetünk ele- 75 get, hogy az elektródák közti távolságot lényegesen kisebbre választjuk a higanygőztöltésű eddigi kisülési lámpáknál szokásosnál, a lámpaburát pedig úgy választjuk meg, hogy az elektródarendszert 80