107556. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú távvezetékekben a feszültség szabályozására
— 3 — pedig oly arányossági tényezővel, amely a távvezeték ellenállásának és induktanciájának hányadosa. Mivel ez a hányados általában kis szám, a fentemlített elem 5 (rendszerint csak igen csekély járulékos nyomatékkal hat és azt okozza, hogy az állomás vakteljesítménye az 5. egyenlet baloldalán feltüntetett mértékben növekszik. LO Az 5. egyenletnek w CE2 — E (Js sin <p -f A J„) — w L^ J\ — — co L2 J-f = —E Js cos © . . 6. u> Li ahol J8 az állomás áramát ohmikus kompenzáció nélkiil A Jh az ohmikus kompenzálás járulékos vakáramát je-5 lenti, mely áramok együttvéve az állomás összvakáramát adják. Valamennyi vakteljesítmény és feszültségesés teljes kompenzációjának feltétele tehát: fl wCE2 —EJS sin9 t-ISJs cos© — (0 1 . — to J j — to La J | = 0 ... 7. 0 Ebből látható, hogy a vezeték ohmikus fesziiltségesését kompenzáló harmadik tag az illető állomás teljesítményének csökkenésekor ugyanoly előjelű, mint a bal oldal két utolsó tagja, ame-5 lyek a vezeték mentén fellépő induktív feszültségesést jelzik. Ha az állomásból mint több teljesítményt veszünk ki, úgy a vakáramot a 7. egyenlet második tagja mind nagyobb mértékben csökkenti. Ha 3 a vezetékbe teljesítményt szolgáltatunk, úgy az ohmikus tag előjele megváltozik, míg az induktív tag előjele változatlan marad. A vezeték ohmikus feszültségesésének a í találmány szerinti kompenzálása és szabályozása a vezeték hosszától teljesen független, amely vezetékhosszon a munkaáram áramlik. Továbbá minden egyes állomás ós a hozzá csatlakozó vezetéksza> kaszok szabályozása független attól, hogy miként szabályozzuk a többi állomást. Az esetben, ha egyik vagy másik állomás kiesik, úgy a többi állomás szabályozása és ezzel együtt az egész ohmikus kompenzá• ció teljesen érintetlen marad. Ennek oka, hogy az itt leírt módszer szerint az állomásokon csak a vakáram erősödik vagy gyengül oly mértékben, hogy a kompenzáló vakáram a vezetékek mentén önma> gát helyesen szabályozza be. A találmány szerinti kompenzációs tag, vagyis a 7. egyenlet harmadik tagjának nagysága nagy induktanciájú távvezetékek esetén a többi tagnak csak kis százaléka. Viszont kábelek esetén, melyeknek 55 az induktanciája kicsi, a 7. egyenlet harmadik tagja még nagyobb is lehet, mint a két utolsó tag, amely két tag az induktív feszültségesés befolyását jelzi. Nagyfeszültségi kábeltelepeknél tehát a talál- 60 mány különös fontosságú. A találmány szempontjából nem fontos, hogy az ohmikus kompenzációt végző 3. egyenlet szerinti vakáram vagy az annak megfelelő 5. egyenlet szerinti vaktelje- 65 sítmény (8. ábra) hat-e a vakteljesítmények szabályozására, vagy pedig, hogy ezt a szabályozást fojtótekercsek, kondenzátorok vagy hasonló nyugvó, vakáramot szolgáltató készülék befolyásolására hasz- 70 uáljuk-e fel. A járulékos kompenzációval feszültséget szabályozó transformá torokat is befolyásolhatunk, amelyek pl. a távvezeték és a generátorokat tartalmazó állomás (N) terhelő hálózata közé vannak. 75 bekapcsolva, mert ily módon is befolyásoljuk az állomás összes vakáramát. A 7. egyenlet mindegyik tagját az indikátor egy-egy eleme jelzi, a 3. ábrában megadott módon ábrázolható és az álló- 80 mási vakáram megfelelő beállítását végzi. Ha az indikátorban egy további mérőrendszert meg akarunk takarítani, úgy a 7. egyenlet második és harmadik tagját összefoglalhatjuk a következő 85 kifejezésbe: -EJgj/ríp^sin. E célból a közös mérőrendszernek egy arányossági tényezőt és szögeltólást adunk, amelyet (R)-nek (wL)-hez való 90 viszonya állapít meg. Ha az állomástól kétoldalt fekvő vezetékszakasz ellenállása és önindukciója különböző nagyok, úgy hogy (R'wL) viszonyok egymástól eltérőek, úgy a munka- 95 áram értékének összefoglalása, aminőt a 3. egyenlet mutat, nem végezhető, ha az ohmikus feszültségesés kompenzálását kívánjuk. Ekkor a 2. egyenlet szerinti kompenzáló vakáram minden vezetékszakasz- 100 hoz külön határozandó meg. Az állomásba oly vakáramot kell bevezetnünk, amelynek nagysága AJb = Jbi — Jh? = — í Jwi r—) .. .9. oj L,x * to Li2 /
