107534. lajstromszámú szabadalom • Leclanché fajtájú galvánelem

Megjelent 1933. évi december hó 1-én. £ MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107534. SZÁM. — Vll/G. OSZTÁLY. Leclanché fajtájú galvánelem. Pertrix Chemische Fabrik A. G. Berlin. A bejelentés napja 1932. évi junius hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1931. évi augusztus hó 8-ika. A Leclanché-íajtájú száraz galvánelemekbe a legtöbb esetben ammoniumkloridból álló elektrolitet adnak, melyet mind a cink és a depolarizáló massza közötti hézag kitöltésére, 5 mind a depolarizáló massza telítésére is használnak, amikor is a depolarizáló masszához esetleg még szilárd ammoniumklorid-hozagot adnak. Ez elemeknek jó kapacitásuk, de csak korlátolt raktározóképességük van, ami annak 10 tulajdonítandó, hogy az ammoniumkloridoldat a cinket a működésen kivüli állapotban is megtámadja. Javasolták továbbá magnéziumklorid- vagy mangánklorür-oldatokból vagy ezeknek elegyeiből álló elektrolitek alkalmazá-15 sát, ahol is az említett sókat az ammoniumklorid kizárásával használták mind a depolarizáló massza telítésére, mind a cink és a depolarizáló massza közötti hézag kitöltésére. Az ily elemeknek, miután e sók a cinket kevésbé 20 támadják meg, jó raktározó képességük, de valamivel kisebb kapacitásuk van, ami főleg annak tulajdonítandó, hogy a depolarizáló maszszán, illetve a masszában a kisülés közben a magnézium vagy mangán hidroxidjai vál-25 nak le. A találmány szerinti Leclanché-fajtájú elem azzal tűnik ki, hogy jó raktározóképessége és nagy kezdeti kapacitása van. Ezt úgy érjük el, hogy egyrészt a cink és a depolarizáló masz-30 sza közötti elektrolit (külső elektrolit) koncentrált magnéziumklorid-oldatból áll, mangánklorüroldat hozzáadásával vagy anélkül és hogy másrészt a depolarizáló masszáihoz szilárd vagy oldott állapotú ammoniumkloridot 35 adunk. Kitűnt., hogy az ekként létesített elemeknek igen jó kezdeti kapacitásuk, valamint jó raktározó- és felfrissülőképességük van. Az elem hatását csakhamar megszüntető összetett cinkvegyületek képződésének veszélyét messzeme- 40 nően küszöböli ki az a körülmény, hogy, mint a tapasztalat mutatta, a szalmiáknak a depolarizáló masszából az elektrolitbe való diffúziója csak igen lassan és csak az elem használata közben megy végbe. Ez a jelenség arra 45 vezetendő vissza, hogy a szalmiák koncentrált magnéziumklorid-oldatban úgyszólván egyáltalán nem oldható és így annak semmiféle hajlamossága sincsen arra, hogy a depolarizáló masszából számbavehető mennyiségekben 50 menjen át a külső elektrolitbe. Ily módon sikerül a szalmiákelemeknek a nagy kezdeti kapacitás tekintetében mutatkozó előnyét az oly elemeknek nagy raktározó és felfrissülő képességével egyesíteni, amelyeknek külső elektro- 55 litje főleg koncentrált magnéziumkloridoldatból áll. Másrészt a szalmiákmentes elemekkel szemben még azt az előnyt érjük el, hogy az elektrolitben sók alakjában oldott fémek hidroxidjai- 60 nak a battéria működése közben bekövetkezhető leválása a szalmiák jelenlétében nem mehet végbe. A kísérletek azt eredményezték, hogy az ilyen elemek kapacitása huzamos kisülésnél az 65 egyébként hasonló szalmiákmentesmagnéziumklorid-elemekhez képest tetemesen fokozott, anélkül, hogy ez a raktározóképességet károsan befolyásolná. Szabadalmi igény: 70 Leclanché-fajtáju galvánelem, melynek szalmiákmentes külső elektrolitja koncentrált magnéziumklorid-oldatból áll, :

mangánklorüroldat hozzáadásával vagy anélkül, jellemezve a depolarizáló masszához szilárd 75 vagy oldott alakban hozzáadott ammoniumkloriddal. Pallas nyomda, Budanest.