107516. lajstromszámú szabadalom • Áramkörelrendezés válatakozó áramú relékhez

Megjelent 1933. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107516. SZÁM. — VLL/J. OSZTÁLY. Áramkörelrendezés váltakozó áramú relékhez. Standard Villamossági Rész vény társaság cég- Újpest. A bejelentés napja 1929. évi október hó 31-ike. Nagybritániai elsőbbsége 1928. évi november hó 22-ike. A találmány rezgő érintkezőkkel felszerelt váltakozó áramú relékhez való áramkörelrendezések tökéletesítésére vonatkozik és különösen beszédfrekvenciájú 5 jelző berendezésekkel áll vonatkozásban, amelyek önműködő vagy félig önműködő távbeszélő berendezéseknél kapcsolókészülékeknek hosszú vonalvezetéken át való vezérlésére találnak alkalmazást. A ta-10 lálmány azonban nem szorítkozik az említett különös alkalmazási módra és világos, hogy általánosan alkalmazható olyan esetékben, amikor jelző- vagy más készülékeknek váltakozó áram révén való 15 helyes működését biztosítani kivánjuk. Rezgő érintkezőkkel felszerelt reléknek helyi áramkör működtetésére való alkalmazásánál az érintkező előnyösen úgy van elrendezve, hogy szabványos állásá-20 ban áram folyik rajta kersztül és amikor a relé működésben van, az érintkező az áramkört váltakozva megszakítja, úgy hogy az érintkezőn átfolyó áram csökkenése következik be. Az áramnak fezen 25 változását a helyi áramkör működtetésére használjuk fel. Kitűnt, hogy az ilyen érintkezők működése megbízhatatlan, ha csak azok nagyon erőteljesen nem rezegnek. Más szó-30 val működlésük szabálytalan időközökben elég jelentékenyen hosszú időre, például 10—20 ezredmásodpercxe is megszűnik. Következménye ennek, hogy az említett érintkezők áramlöfcéscélokra neim alkal-35 mazihatók anélkül, hogy a megbízhatatlan működést valamilyen különleges szerkezet révén meg nem szüntetjük, mert különben helytelen, hamis áramlökések keletkeznének és a tényleges áramlökések 40 eltorzulhatnának. Kitűnt továbbá, hogy az említett megbízhatatlan hibás működés azon körülmény folytán következik be, hogy az érintkező felületek egymáshoz tapadnak, amikor az említett felületeken át kisülő 45 feszültség bizonyos értéket túlhalad. Azt találtuk, hogy a tapadás előidézéséhez szükséges feszültség az érintkezők különböző alakja, az érintkezési felületek különböző állapota és a felületek anyaga 50 szerint változik. A kritikus feszültség értékét úgy határozhatjuk meg, hogy a működésben levő érintkezőkhöz hídáramkö'rbe nagyimpedaneiájú feszültségmérőkészüléket kapcsolunk. Megállapítottuk, 55 hogy ha a rezgő érintkezőt tartalmazó áramkör úgy van elrendezve, hogy az érintkezők között fellépő feszültség sohasem emelkedik a kritikus érték fölé, akkor csaknem tökéletesen szabályos mű- 60 ködés érhető el. A gyakorlati kísérletek igazolták, hogy az említett kritikus feszültség nagyságrendje 2—4 volt között van. Ez az érték az alkalmazott érintkezők szerkezeti kiképzésétől függ. 65 Reléknél alkalmazott rezgő érintkezők másik jellemző sajátsága, hogy azon időtartam, amely alatt megszakítva vannak, a működtető rezgés nagyságával növekedik. Az említett érintkezők révén kelet- 70 kezett áramváltozás ennek folytán a relé beszédfrekvenciájú bevezetési árama szerint változik. Ily módon a gyakorlati viszonyok mellett az áramlökések torzítása kö'vetkezhetik be, minthogy a relék 75 távbeszélő vagy távíró áramkörökhöz hídban vanak kapcsolva, amelyek gyengítő hatása időközönként változik, úgy hogy a relék által felvett beszédfrekvenciájú energia szintén változik. 80