107491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vasúti járművek, különösen mozdonyok tengelyágyainak csapágyfémmel való kiöntésére

— 350 — mely a (37) lemezzel össze lehet erősítve. A (37) lemezen és (39) rúdon (40) támcsavarok mennek keresztül, amelyek felső megvékonyított vége a (31) henger meg-5 felelő mélyedéseibe illeszkedik. A (40) támcsavarokhoz tartozó anyamenet a (37) lemezben esetleg az ehhez erősített (39) merevítő rúdban is be van vágva. A (40) csavarok becsavarása által a (32) le-10 mez a (31) hengeren megfeszíthető. A (38) kapcsok a (37) lemezen úgy helyezendő'k el, hogy a henger tengelyének két oldalán levő kapcsok egymástóli távolsága kisebb legyen a henger átmérő-15 jénél, miáltal a 32 lemez a hengert valamivel több mint egy fél hengerpaláston veszi körül (7. ábra). A (38) kapcsokat különböző hengerátmérők számára beállíthatóan is szerelhetjük. E célra a kap-20 csók a (37) lemez hasítékain mennek keresztül és a kapcsokon kétoldalt kis (40) orrok vannak (9. és 10. ábra), melyek alsó éltalakú részei a lemez (41) hornyaiba illeszkednek. Ily módon a két 25 szemben levő kapcsot egymástól különböző távolságba állíthatjuk és (42) anyákkal rögzíthetjük. Ha nagyobb átmérőjű magot akarunk készíteni, akikor a (37) lemezre mindkét oldalon a Z-alakú 30 (43) toldalékokat erősíthetjük meg (esetleg magukkal a 138] kapcsokkal) és ezen toldalékok szabad végére alkalmazott (44) kapcsokhoz kötjük a (32) lemez (35) rudacskáit. A (31) henger két vége 35 meg van vékonyítva és ezen végekre a (45, 46) süvegek vannak erősítve. Az egyik (46) süveg és a henger közé egy (47) lemez van behelyezve, melyet a (48) csavarok szorítanak a hengerhez. Ezen 40 lemez képezi a csapágycsészének fehérfémmel való kiöntésére szánt kiöntőtér egyik határolását. Ugy a henger, mint a (45, 46) süvegek középen át vannak fúrva és ezen furaton az (1) kimérőrúd 45 átdugható. A mag hengerfelülete tehát a magon átdugott kimérőrúdhoz képest pontosan koncentrikus. Az így előkészített mag az öntőszekrénybe helyezhető. IV. 50 A belső ágykarima vastagságát mérő készülék lényegében a (108) csőben (20. ábra) levő (109) és (110) rudakból áll, melyek a csőben eltolhatók és (111) szorító csavarok segélyével rögzíthetők. A (109) 55 és (110) rudak szabad végei (113) tapintókként vannak alakítva, melyeik a (114) ágytokhoz illeszkednek. A (109) és (110) rudakon egy-egy (115) hüvely csúsztatható és (116) szorító csavarok segélyével rögzíthető. A (115) hüvelyekben a (109), 60 illetve (110) rudak átbocsátására való furat mellett egy ezen furatra merőleges második furat van, melyen a (117) rudacska megy keresztül és kellő beállítás után (118) szorító csavar segélyével rög- 65 zíthető. A (117) rudak (119)-nél és a (109, 110) rudak (120)-nál le vannak lapítva, úgy hogy elfordulás ellen biztosíttatnak. A (109) és (110) rudak (121)-nél is le vannak lapítva és ezen lelapításokra egy (122) 70 milliméterskála van felerősítve. A (117) rudacskák alsó csúcsban végződő végeire egy-egy (123) tapintó van erősítve, mely a (124) tengelynek a tengelycsap kezdetét képező vastagításhoz illeszthető; a (117) 75 rudacskák csúcsai a tengelyre támaszkodnak. A (122) skála beosztása olyan, hogy a (115) hüvely belső széle a skálán a belső ágykarimavastagságot, illetve a (114) ágytok belső homlokfala és a tengelyesap kez- 80 dete közti távolságot mutatja. V. A kiöntőszekrény lényegében az (51) keretből áll (15., 18. és 19. ábra), melynek két rövidebb oldalán az (1) kimérőrudat 85 szorosan körülvevő (52, 53) csapágy van; ezen csapágyak (54) fedele (55) csukló körül nyitható és lezárt helyzetben (56) szárnyas csavaranyával rögzíthető. Az (52, 53) csapágyak úgy vannak kiképezve, 90 hogy az (51) keret felső színe, amely pontosan van legyalulva, a csapágyakba helyezett kimérőrúd tengelyvonalával pontosan egy síkban fekszik. A ki ön toszok -rénybe előbb az (1) kimérőrúdra a fent 95 leírt módon felfogott (5) csapágycsészét helyezzük be és pedig úgy, hogy a kimérőrudat a kiöntőszekrény (52, 53) csapágyaiba fektetjük, ezután a csészével együtt tengelyirányban a megállapított 10 belső kariinavastagságnak megfelelő helyre toljuk. A csapágycsészét ugyanis későbben megadandó okból a kiöntőszekrényben mindig úgy kell elhelyezni, hogy a csésze egyik karimája, illetve ennek a 10 kiöntés utáni külső homlokfelülete a kiöntőszekrény szembenlevő homlokfalától meghatározott távolságban legyen. A 26. ábrán a csapágycsésze baloldali karimája az (51) kiöntőszojkrény bal homlokfalától 11 a l'entemliiett meghatározott távolságban állítandó be. Erre a célra való a 22—25. ábrákon feltüntetett mérőszerszám, mely az egyik végén (125) tapintóval felszerelt-