107252. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés varratmentes csövek előállítására

— 2 — mely a (12) vagy (13) hengerek síkjához 45°-kal elforgatva látszik és az ötödik pár (15—15) hengerei úgy vannak alátámasztva, hogy a (14—14) hengerek síkjá-5 hoz merőleges síkban forgatnak. E hengerek közül mindegyik lényegében köpeny vonalérintkezésben áll a hozzátartozó hengerrel és valamennyi hengerpár érintkezési vonalai oly síkokban vannak, ame-10 Iveknek szintes közös középvonaluk vagy tengelyük van. E tengely mindegyik hengerpár szúrásának közepe. Mindegyik hengernek barázdaszerű kerületi (16) hornya van és az egymáshoz tartozó hen-15 gerek két-két ily barázdája folytán bizonyos alakú szúrónyílás keletkezik a hengerek között. A 2., 3., 5. és 6. ábrából látszik, hogy mindegyik kerületi (16) horonynak ki-20 sebb valamennyire a mélysége, mint a horony szélessége és ezáltal a (10) munkadarab, miközben mindegyik pár hengerei között keresztül halad, egy kevéssé lelaposodik és a (11) tövis egymással szemben 25 fekvő oldalaira szorul. A hengernyomás folytán tehát a tövis a munkadarab falába nyomul, miáltal a fal vastagsága .a tövissel való korlátozott érintkezőfelület fölött csökken. Ezen ábrákból továbbá az 30 is megállapítható, hogy a mindegyik (16) horony fenekéhez közeli középső rész a (11) tövis felületével lényegében koncentrikus. A (16) horonynak e koncentrikus felülete oly (x) szög ívére terjed ki, amely 35 rendesen 45°-nál valamivel nagyobb és e korlátozott ívhosszon túl tehát a munkadarab vékonnyá tett falvastagsága lényegében ugyanazon vastagságot veszi fel. Fentiekből nyivánvaló, hogy mialatt a 40 (10) munkadarab a (11) tövissel az első pár függőleges síkban forgató (12—12) hengere között halad keresztül, a munkadarab a tövissel szemben merőlegesen laposodik le, miáltal ezzel a munkadarab 45 felülete és feneke menti falvastagságcsökkenést érünk el. Ha azután a munkadarab és a tövis a vízszintes síkban forgató (13—13) henger között halad keresztül, a munkadarab lelapítása a tövis olda-50 Iáihoz merőlegesen történik és ezzel hasonlóképen a munkadarab szembenfekvő oldalrészeinek falvastagsága csökken. Az eljárás e fekán azonban vastag helyek, vagy (a—a) és (b—b) bordák maradnak a 55 falnak a megelőző megmunkálás által előállított vékonnyá tett helyei között. Ezeket a bordák vagy dudorok gyanánt visszamaradó helyeket úgy távolítjuk el, hogy a munkadarabot és a tövist a ferde síkokban forgató (14—14) és (15—15) hen- 60 gerpárok között visszük keresztül. Miközben a munkadarab és a tövis a (14—14) hengerek között halaid keresztül a fldmagasló (a—a) helyek a tövisre szorulnak és lenyomódnak, mint már leírtuk. Ha 65 sonló módon vezetjük azután a munkadarabot és a tövist a (15—15) hengereik között és ezáltal a kimagasló (b—b) részek hasonló módon nyomódnak le. Mivel fentiek alapján a megmunkálás a fal- 70 vastagságnak az egész megmunkálási felületen át egyenletes méretre való csökkentéséhez vagy redukciójához vezet és továbbá mivel minden megmunkálási felület ívterjedelme 45°-nál nagyobb, a 75 munkadarab falának minden előzőleg megmunkált helye a fal utólag" megmunkált helyeibe megy át és a munkadarab egész falvastagsága ezek szerint nem csupán csökkentve, hanem egyenle- 80 tessé van téve akkor, amikor a munkadarab a (15—15) hengereket elhagyja. Amikor a (10) munkadarab a (12—12) hengerek körzetéből kilépett, keresztmetszete és kerülete a (13—13) hengerek 85 szúrósílkjához viszonyítva szimmetrikus. Miután a munkadarab a (12—12) hengereken keresztülhaladt, a munkadarab keresztmetszetének hosszabb tengelye lényegében vízszintesen és ennek folytán a 90 (13—13) hengerek középforgássílkjában fekszik. Ha azonban a munkadarab a (13—13) hengereket hagyja el, keresztmetszete és kerülete a (14—14) hen gerek ferdén fe|kvő szúrósíkjáboz viszonyítva 95 aszimmetrikus. Már most a célból, hogy a munkadarabnak oly eltorzulását, amely létrejöhetne akkor, amidőn a munkadarab a (13—13) hengerektől közvetlenül a (14—14) hengerekhez halad, elkerüljük, az 10[ eljárás oly fokozatot tartalmaz, mely által a munkadarab oly alakváltozást szenved, hogy keresztmetszete, illetve kerülete a (14—14) hengerefk szúrósíkjához viszonyítva szimmetrikus legyen, még mi- 10í előtt a munkadarab a hengerek közé kerülne. A munkadarab keresztmetszetének és kerületénejk ily változtatását különböző eljárásokkal eszközölhetjük, pl. nyomó vagv hfizóodorok útján. Azonban n( előnyös ,ha a (13—13) hengerpár és a (14—14) hengerpár között a munkadarab alakját befolyásoló hengerpárt alkalmazunk. E célból alkalmazzuk az 1. és 4. ábrán szemléltetett (17—17) hengereket, llf E hengerek tengelyei helytállóak, vigy, hogy a hengerek forgássíkja oly sí|kkal esik egybe, mely a vízszintes síkhoz csu-