107188. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tökéletes szinkronizmus létesítésére képfelbontó és képösszetevő készülék között
— 3 — süljön ki. A felhozott példával azonos körülmények között egyszerű erősítés esetén (Im ax = 50 mA, Rw = 3000Q) a motornak 5 másodpercenként átadott energia: N= 0,280 W Tehát ezzel a berendezéssel körülbelül harmincszor annyi energiát kapunk, mint a szinkronizáló impulzus egyszerű erősí-10 tésémél. Az 1. ábra szerinti berendezésnél egyszerűsége és olcsósága miatt száraz egyenirányítót (rézoxidul- vagy szelénegyenirányítót) használunk. Az ellenállások vi-15 szonya az átbocsátás és a zárás irányában Grondahl és Geiger szerint 1:10.000. Minthogy az ellenállások az érintkezőfelülettel mindkét irányban arányosak, meg van az a lehetőség, hogy mindkét ellenállást 20 az (e) áramforrás belső ellenállásának megfelelővé tegyük. Ha a szárazegyenirányító ellenállását mindkét irányban állandónak tételezzük fel, akkor a kondenzátorból és egyenirányítóból az áram-25 vagy feszültségforrás belső ellenállását beleértve, kapott időállandók viszonya 1:5000, mi mellett az ellenálást az áteiigedési irányban a feszültségforrás belső ellenálásával egyenlőnek vettük fel. Ha a 30 (C) kondenzátort akkorának választjuk, hogy a szinkronizáló impulzus körülbelül 99%-ra feltölti, akkor a következő sor folyamán az egyenirányítón át legfelső értékének csupán 3.5%-áig sűl ki. 35 Minthogy az 1. ábrán feltüntetett (R) ellenállást teljesen el is hagyhatjuk, elegendő volna, ha az egyenirányító ellenállásai az átbocsátás és zárás irányában úgy viszonylanának egymáshoz, mint 40 1:100. A (C) kondenzátor kisülése ilyen tökéletlen (G) egyenirányítón át annál gyorsabb, minél kisebb az (e) feszültség. Ez esetben az (i) anódáram némikép függ a képáramtól, különösen az 45 végértékek adódnak különbözőnek. Ezek az ingadozások azonban csak nagyon kis mértékben befolyásolják az alaphulám nagyságát, amely egyedül irányadó a szinkronizálásra nézve. A 3. 50 ábrán az — értékeket a (K) arány-Imax számnak megfelelőleg vittük fel. Amint a diagramm mutatja, az I. maximuma rendkívül lapos lefolyású. Kiegyenlítő feszültség alkalmazása a 55 szinkronizáló impulzusnak a képáramtól való elválasztására nehézségekbe ütközik, ha a vevőn a mező intenzitásának ingadozásai igen nagyok. A szinkronizáló impulzus és a legerősebb képáram közötti viszonyt ezen ingadozásoknak megfele- 60 löen kell választani. Valószínűleg elegendő, ha ez a viszony körülbelül 1.5-et tesz ki„ Az intenzitásingadozások befolyását a vevőn is csökkenthetjük, úgy, hogy a kiegyenlítő feszültség egy része- 65 ként a szinkronizáló áram egyenáramtényezőinek feszültség esését használjuk. Ezt a feszültséget kapacitásnak és ellenállásnak párhuzamos kapcsolásával az anódáramkörből nyerjük. Hogy az alaphullám 70 feszültségesése igen kicsiny legyen, (C)-t meglehetősen nagynak kell választanunk (körülbelül 10 p. F-nek; (C) helyén polarizációs-kondenzátort is alkalmazhatunk). Ha ezzel az árammal a vevőkészü- 75 lék visszakapcsolását vagy elöieszültség'et vagy tértöltő-ieszültségét befolyásoljuk, akkor az intenzitás-ingadozásoknak a kép világoságára való befolyását csökkenthetjük. 80 Ha a forgó képösszetevő-berendezés aelyett Braun-féle csövet használunk, akkor a szinkronizáló-készülék különösen egyszerű lesz, ha minden sor végén egy rövid és minden kép végén hosszú szinkronizáló 85 impulzust adunk. Ilyen berendezést tüntet fel a 4. ábra. A (Cl) kondenzátor feszültsége a sor irányába eső továbbításra a (C2) kondenzátor feszültsége a függőleges irányú továbbításra való. 90 A függőleges továbbításhoz a 6. ábra szerintihez hasonló feszültség szükséges, amely a katódsugarat minden sor végén hirtelen egy sorral odébb viszi, de egy sor letapintása közben állandó marad, 95 Ilyen lépcsőzetes lefolyású segédfeszültség a 4. ábrán feltüntetett (C2) kondenzátoron keletkezik. Az (E) kiegyenlítő feszültséget ismét úgy választjuk, hogy a sorok végén csupán a szinkronizáló im- 100 pulzus hoz létre anódáramot. Ez utóbbi kissé feltölti a kondenzátort, úgy, hogy feszültsége ezen idő alatt kissé emelkedik. A következő képsor folyamán a kondenzátor feszültsége állandó marad, tehát ioő a 6. ábrának megfelelő lefolyású. A kép végén alkalmazott hosszú szinkronizáló impulzus a kondenzátor feszültségét a (G2) parázslófénylámpa gyúlási feszült' ségével teszi egyenlővé, a kondenzátor ki- nö sűl és a következő kép első sorának végén kényszerűen a (G2) lámpa oltási feszültségére sűl ki.
