107074. lajstromszámú szabadalom • Karkötőóra önműködő felhúzóművel

Meg:) elent 1933. évi augusztus hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107074. SZÁM. — vn/C. OSZTÁLY. Karkötőóra önműködő felhúzóművel. Société des Recherches Scientiflques et d'Exploitation d'Inventions Paris. A bejelentés napja 1931. évi június hó 22-ike. Franciaországi elsőbbsége 1930. évi július hó 19-ike. A találmány oly karkötőórára vonatkozik, amely ,a kézcsuklónak vagy a karnak az órához viszonyított relatív mozgásai következtében önműködően húzódik fel. 5 Ismeretesek oly karórák, amelyek olymódon húzhatók fel, hogy az óra viselője az órát p. o. a kézcsuklón való alternatív mozgatással húzza fel. Ezeknek az óráknak hátránya, hogy felhúzásúkkor lénye-10 ges mértékű mozgatás szükséges, hogy elegendő mértékű munkát fejthessünk ki. Azonkívül az ilyen órákat szerkezetileg erősebbre kell építeni, ami viszont a célnak megfelelő és tetszetős kivitelű órák 15 előállítását megnehezíti. Az óra hajtóművének megbízhatósága függ az órának közel egyenlő időközökben szabályosan bekövetkező felkötésétől és letevésétől, úgy hogy voltaképpen ennek a szerkezetnek a 20 rendes kivitelű, általában lefekvés előtt vagy felkelés után felhúzott órákkal szemben nincsen különös előnye. A találmány értelmében az óra felhúzására azokat a kismértékű, sokszor öntudat-25 lan mozgásokat hasznosítjuk, amelyeket karunk vagy csuklónk az óra hordása közben végez és amelyek mint az óra és a nevezett testrészek közötti relatív mozgások jelentkeznek. Ezekkel a mozgásokkal huz-30 zuk fel az óra hajtórugóját. A találmány értelmében ezeket a relatív mozgásokat az óra tokján mozgathatóan ágyazott, a karszalaggal mozgatott közbenső tag, p. o. az óratokban forgathatóan 35 ágyazott és a karszalag egyik végével összekötött kapocs vagy hasonló szerv útján visszük át a rugóműre. A közbenső tag a célnak megfelelő felhuzóműre hat és nincs szükség arra, hogy ezt a tagot szándékosan működtessük. Hordása közben az 40 óra önmagától állandóan felhúzódik. A rajzokon a találmány szerinti szerkezet példakóppeni megoldását sematikus vázlatokban mutatjuk be. Az 1. ábra a nyitott óratokot, az óra tulaj- 45 donképpeni szerkezete nélkül, perspektivikusan, a 2. ábra a közbenső tagot felülnézetben, illetőleg vízszintes metszetben, a 3. ábra a 2. ábra III—III vonala menti 50 keresztmetszetet, a 4. ábra az önműködő felhuzómű erősen nagyított léptékben rajzolt előlnézetét, az 5. ábra a 4. ábra V—V vonala menti metszetet mutat, amelyben azonban a fel- 55 huzóművet, a reteszelő-szerkezetet és a főrugó tokját egymás mellett külön-külön tüntettük fel. Az (1) óratokban himbát ágyaztunk, melynek részei az (a) tengely, ennek két 60 külső végén megerősített (b) emelőkar és a középső részén megerősített, az előbbieknél rövidebb (e) emelőkar. Az (a) tengely az (1) óratok egyik végében forgatható, míg a két (b) kar a tokon kívül fekszik és 65 azokat egymással (d) rud köti össze. Ezen erősítjük meg az (s) karszalag egyik végét. A rövid (c) kar az (1) tokban van és felfelé nyúlik. Szabad végét úgy képeztük ki, hogy az óramű beszerelésekor a három 70 tolóka, mely a mozgást az alább ismertetendő módon reteszmű útján a felhuzóműre viszi át, vele kapcsolatba hozható. Az (s) karszalag mozgását a (b) emelőkarok a (a) rúdra és (c) karra, ez pedig a 75 3 tolókára viszi át. Az 1 óratok sarkait cél-