107072. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ketokolánsavak előállítására

Megjelent 1933. évi augusztus hó 15-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107072. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás ketokolánsavak előállítására. J. D. Riedel-E. de Haén A. G. Berlin-Britz. A bejelentés napja 1932. évi március hó 14-ike. Az oxikolánsavak vízben tudvalevőleg gyakorlatilag oldhatatlanok. JCetokolón­savvá való oxidálásukat krómsav segé­lyével eddig mindenkor oly módon vé-5 gezték, hogy az oxikolánsavakat, pl. a kolsavat ecetsavban oldották. Ekkor azonban a kitermelés, valószínűleg a reakciótermék további oxidálódása foly­tán, nem kielégítő. Az eljárás további 10 hátránya, hogy nagymennyiségű kristá­lyos ecetsavat kell alkalmazni és ezt a •mennyiséget csak körülményes és költ­séges úton nagy veszteségekkel lehet visszanyerni. A végtermék tisztítása is 15 nehézségekbe ütközik, miután az alkohol­ból való átkritályosításnál részben eszr terkópződés megy végbe és a. sókon át való tisztítás a hozadékot csökkenti. Azok a kísérletek, melyek arra irá-20 nyúltak, hogy az oxikolánsavakat oldó­szer alkalmazása nélkül vizes oldatban; oxidálják, kezdetben a kívánt célhoz nem vezettek. Az oxidálás csak aránylag ma­gas hőmérsékleten következik be, amiál-25 tal a keletkező ketosavak 'további oxi­dálódása következik be, viszont, amint ez kitűnt, az oxikolánsavak jelentékeny ré­sze változást egyáltalában nem szenved. Azt találtuk, hogy igen jó eredmé-30 nyekihez jutunk, ha az oxikolánsavakat a vizes krómsavoldatok hatásának, ami alatt az úgynevezett krómsaskeveréket, is értjük, nagy felületen tesszük ki. Ki­tűnt, hogy ekkor az oxidálás már ala-35 csony hőmérsékleteken, melyek kb. 30—40° körül vannak, sikerült. Ha gondosko­dunk arról, hogy a reakeiókeverék cél­szerűen 40° fölé ne melegedjék, a meg­adott módon kitűnő, gyakorlatilag az el­méletinek megfelelő kitermeléshez jutha- 40 tunk. A nagy felületeket számos különböző módon érhetjük el, így pl. az oxidálandó savakat finoman porítva indifferens, víz­ben nem oldódó szerben, pl. xilolban el- 45 keverhetjük. Ha ehhez hígított kénsavat, végül pedig az oxidáláshoz szükséges kromát oldat kis mennyiségét adjuk, ti­pikus emulzió jön létre. Ehhez lassan­ként adjuk a kromátoldat főrészét. Hő- 50 bevezetés emellett nem szükséges. Az oxidálást azonban célszerűen 35—403 hő­mérsékletre való hevítéssel indítjuk meg és kb. 30° hőmérsékleten fejezzük be. Az oxidálás befejezése után a xilolt vízgőz- 55 zel elűzzük, az oxidációs terméket, pl. kólsav oxidálása esetében a dehidrokó>l-> savat az oldattól és a hozzája tapadó krómvegyületektől elkülönítjük, amiál­tal minden további nélkül kitűnő hoza- 60 dékkal gyakorlatilag tiszta savhoz ju­tunk. Az oxidálandó sav finom elosztása oly módon is történhetik, hogy a savat nem folyékony, hanem szilárd, indifferens 65 szerre osztjuk el finoman, amennyiben a savat olyan hordozó anyagokra, pl. kova­földre stb. csapatjuk le, mely anyagok a szóbajövő reakciófeltételek mellett meg nem támadtatnak. Az, eljárást nem kell 70 két elkülönített lépésben foganatosítani, hanem egyetlen munkafolyamatban előbb az oxikolánsavakat a hordozó anyagra vi­hetjük fel, majd pedig ehhez csatlako­zóan azonnal a krómsav segélyével való 75 oxidálást végezhetjük. Különösen kedvező eredményekhez jutunk, ha az oxikolánsav­nak a hordozó anyagra való csapa,tását

Next

/
Thumbnails
Contents