107039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás butalonok és acetonok egyidejű előállítására erjesztés útján

Megjelent 1933. évi augusztus hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107039. SZÁM. — IV/b. OSZTÁLY. Eljárás bntanolnak és acetonnak egyidejű előállítására erjesztés útján. Wertheim Hugó vegyészmérnök Wien és Dr. Pollák Walter vegyész Olmütz. A bejelentés napja 1930. évi február hó 7-ike. Ausztriai elsőbbsége 1929. évi február hó 23-ika. A találmány eljárás butilalkohol és aceton előállítására szénhidrátoknak az Amylobacter A. M. et Bredemann (Zentralblajtt f. Bakteriologie 1909 (II. Abt.) (28, 5 885) fajtájú baktériumokkal való elerjesztése útján, amelyeket tenyésztéssel fokozódó savmennyiségekhez szoktatunk. Miután Fernbach 323583. sz. német szab.) megállapította, hogy a szénhidrá-10 toknak vagy szénhidráttartalmú anyagoknak a „Bac. butylicus Fitz"'-típusú erjedésgerjesztőkkel levegő kizárása mellett történő elerjeszt ősekor, csekély menynyiségű egyéb alkoholok mellett, főter-15 mókként butilalkohol és aceton keletkezik, ezt az eljárást az É. A. E. Államokban hamarosan iparilag nagyjelentőségűvé fejlesztették ki. Kiindulási anyagkép keményítő- vagy cukortartalmú nyerster-20 menyek egyaránt felhasználhatók, mert a baktériumos aceton-butilalkoholos erjedés gerjesztői a keményítőt enzimásan könnyű szerrel monosaccharidokká bontják le. A butilalkohol és aceton vala-25 mennyi eddig használt erjedésgerjesztővel határozott 2:1 arányszámban keletkezik. Az „oldószerekben" elért termelési hányad, száraz kukoricára számítva, 21— 25% között ingadozik. Ezek mellett, mint 30 gázalakú erjedési termékek, szénsav és hidrogén keletkeznek. Az efajta erjesztésnek az ipar mai fokára való kifejlesztését főképpen az a felismerés segítette elő, hogy erőteljes erje-35 désnek szabályszerű létrehozása olyan kultúrákból kell kiindulni, amelyek nem vegetatív alakokat, hanem kizárólag spórákat tartalmaznak. Ehhez képest oltásra olyan kultúrákat használnak, amelyek rövid ideig, kb. 95°-ra voltak hevítve. Ki- 40 tűnt továbbá, hogy az erjedéskor keletkező savakat nem szabad letompítani krétával. Éppen ellenkezőleg, az erjedés szabályszerű lefolyásához szükséges, hogy az aciditás kezdetben állandóan emelkedjék, 45 amíg egy maximumot nem ér el, hogy azután az erjedés beí'ejeztéig, ismét állandóan csökkenjen. Az erjedési görbe az üzem ellenőrzésnek fontos eszközévé alakult ki: ha az aciditás igen lassan vagy esetleg 50 egyáltalában nem megy vissza, úgy ez biztos jele annak, hogy a cefrék inficiálva lettek vagy az erjedésgerjesztő maga legyöngült. A cefrék koncentrációjának lényegesen alatta kell maradni azoknak a 55 koncentrációknak, amelyek az alkoholos erjedésnél megengedettek; a felső határt 8% keményítőtartalomban adják meg. Ezek szerint az aceton-butilalkoholos erjedés gerjesztői saját anyagcseretermé- 60 keikkel szemben érzékenyebbek mint az élesztő. A kisebb koncentráció ellenére azonban a cefréknek, amelyeket a kiindulási anyagoknak nyomás alatti gőzölésével állítatnak elő, különösen kukoricaliszt 65 feldolgozása esetén jelentékeny a viszkozitása, amiért is azt javasolták, hogy ezt a nyomás alatti főzést sósavnak olyan korlátozott mennyiségű hozzáadagolásával célszerű végezni, amennyi éppen ele- 70 gendő ahhoz, hogy a lisztben foglalt difoszfátokat monofoszfátokká alakítsa. Végezetül már Fernbach javasolta, hogy a becefrézett nyersanyagokhoz a szükséghez képest tápanyagként feltárt vagy 75 részben lebontott élesztőt adagoljanak.