106966. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék, gramofonlemez és bevésőtű hangoknak vagy más rezgéseknek plasztikai (mechanikai) feljegyzésére
Megjelent 1933. évi augusztus li ó 15-én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI ILEIRÁS 106966. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. Eljárás és készülék, gramofonlemez és bevésőtű hangoknak vagy más rezgéseknek plasztikai (mechanikai) feljegyzésére. Rojik Gyula elektrotechnikus Rákoskeresztúr. A bejelentés napja 1930. évi augusztus hó 2-ika. A. találmány eljárás hangoknak vagy más rezgésieknek plasztikai megrögzítésére, azaz mechanikai úton való feljegyzésére és főként arra irányul, hogy az 5 eredeti feljegyzés, pl. az eredeti gramofon-felvétel, közvetlenül fel legyen használható a visszaadásra. Ezt úgy érjük el, hogy a felvételekhez olyan masszát használunk, amely közönséges hőmérsékleten 10 a visszaadásra alkalmas keménységű, meleg hatására azonban meglágyul, mámíellett a felvétel alkalmával a bevéső tűt célszerűen elektromos úton, melegítjük. Kísérletek szerint a gramofónlemeziek 15 most szokásos anyaga is megfelel a találmány követelményeinek. Az ekként készült felvételek sokszorosítása a ma szokásos eljárás helyett akként is lehetséges, hogy az eredeti felvételről 20 pick-up segítségével levett elektromos rezgésekkel, célszerűen azokat felerősítve, ugyancsak melegített bevéső tűt hozunk, pl. elektrodinamikus úton, rezgésbe. A mellékelt rajz az eljárás foganatosí-25 tására való berendezés kiviteli példáit tünteti fel vázlatosan. Az 1. ábrán hangoknak, a 2. ábrán pedig elektromos rezgéseknek gramofon-lemezre való feljegyzésére al-30 kalmais készülék látható, míg a 3—5. ábrák a bevéső tűk elektromos árammal való melegítésének különféle módjait tüntetik fel. Az 1. ábrán (6) hangtölcsért jelez, (7) 85 hangdobozt, (8) ennek membránját, (9) a (10) csap körül lengékeny, egyik végén a (8) membránnal összekötött, másik végén pedig (11) bevéső tűvel felszerelt kétkarú emelőt. A hangdoboz (12) tartókarja (13) általános csuklóba szerelt csapágycsészék- 40 ben ide-oda csúszhat és (14) ellensúllyal van felszerelve. A találmány értelmében a (11) bevéső tűt (15) áramforrásból vett árammal melegítjük. E célból a tűnek üreges henger alakjában kiképezett (16) 45 testét a 3, vagy 4. ábra szerint elszigeteljük annak (17) szárától, a kettő közé fűtőellenállást iktatunk, amely a 3. ábra szerint lazán rétegezett (18) szénlemezkéikből, a 4. ábra szerint pedig >(19) dróttekeresből 50 áll, s a fűtőáram egyik pólusát (20) szorítócsavar segítségével a (16) tűtesthez, másik pólusát pedig a (17) tűszárhoz kötjük. Vagy pedig a tű testét az 5. ábra szerint két kellő ellenállású (21, 22) ágra 55 osztjuk, amelyeken a fűtőáram sorban megy át. A (11) bevéső tű alatt forgó <23) korongra a gramofónlemezek szokásos anyagából készült olyan (24) lemezt helyezünk, 60 amelyen csigavonalú sima barázdák vannak. Ezekben a barázdákban jár a (9) emelő (10) forgáscsapjára erősített (25) vezető tű a bevéső (11) tű előtt, hogy az utóbbit >a barázdákban vezesse. Ily módon 65 feleslegessé válik a bevéső tűt a forgó lemez sugara irányában lassan továbbító szokásos szerkezet és bármely gramofon (visszaadó készülék) felszerelhető felvételek eszközlésére. Viszont ugyanez a beren- 70 dezés graniofónlemezekről való visszaadásra is alkalmas, ha a (11) bevéső tűt visszaadó tűvel helyettesítjük, a (25) tűt pedig eltávolítjuk. A 2. ábrabeli elrendezésiben (9, 10, 11, 23, 75 24, 25) ugyanolyan részeket jelölnek, mint
