106945. lajstromszámú szabadalom • Berendezés idegen fény hatásának kiküszöbölésére optikai jelzésátvivő berendezéseknél

— 2 -hogy a (63) és (64) kapcsok közötti áthidaló ágba .az (57) fojtótekercs van iktatva. Ezzel párhuzamosan feszültségre érzékeny relét kapcsolunk, mely, amint az ábria fel-5 tünteti, >(58) elektroncső lehet, melynek anódáramköre az (55) relétekereset a szokásos kapcsolásban tartalmazza. Iía most például az (52) cellát lökésszerű megvilágítás éri, akkor .a (63) és (64) 10 pontok között fellépő potenciálkülönbség nem tud az (57) fojtótekercsen át azonnal kiegyenlítődni úgy, hogy az (58) csőnek a (C) battériától eredő rácsfeszültsége növekszik. Ezáltal e eső anódárama is nő és 15 az (56) kontaktust, valamint az (55) relét zárva, a (39) és (39') kapcsokhoz csatlakozó erősítő berendezésen át a jármű befolyásolását okozza. A 3. ábrán az egymással sorba kapcsolt 2o (61) ellenállás ós (53) fényelektromos cella az (51) feszültségi forrással párhuzamosan vannak kapcsolva. Ugyancsak az (51) feszültségi forrással párhuzamosak a (62) ellenállás, és az (52) fényelektromos cella 25 is, melyek egymással szintén sorba vannak kapcsolva. A (63) és (64) pontok közé, mint az 1. ábrán az (54) kondenzátort és az (56) kontaktusokat vezérlő (55) relét iktatjuk. E berendezés hatása ugyanaz, mint az 1. 30 és 2. ábra szerinti berendezéseké. 1 Az 1. és 2- ábrán látható (63) csatlakozási helyet e berendezések hatásának változása nélkül az (51) feszültségi forrás közepéről annak végére helyezhetjük. 35 Ezáltal a 4. ábra szerinti kapcsoláshoz jutunk, melyben a sorban fekvő (52) és (53) fényelektromos cellák az (51) feszültségi forrással párhuzamosan, vannak kapcsolva. A (63) és (64) pontokhoz most is a 40 jeladó berendezés csatlakozik, amint azt fentebb már említettük. Eddig arról volt szó, hogy a jelzőcella hatását külön zárócella semlegesíti. Általában azonban nem szükséges a különböző 45 jelátvivő berendezésekhez alkalmazott cellák számát növelni, mlert e cellák az említett térbeli tükör kiképzésére való tekintettel páronkint egymás mellé rendelhetők, amikor is minden jelzőcella a hozzávaló 50 másik jelzőcella zárócellája gyanánt szerepel. Ha ezek mindketten egyszerre kapnak fényt, akkor hatásaik lerontják egymást. Ha csak az egyikre esik fény, ami akkor fordul elő, ha a vevőberendezést 55 jelző fény éri, akkor a vakellenállásban, melyet az említett példákban kapacitás vagv induktivitás képvisel, az egyik vagy másik előjelnek megfelelő hatás keletkezik, melyet megfelelő szerkezetek, pl. relék útján továbbíthatunk. 00 Az 5. ábra szerinti elrendezés elvileg azonos a 4. ábrabelivel. A (65) erősítő cső befolyásolatlan állapotban közepes anódáramot szolgáltat, mert e cső rácsa a (66) ellenálláson át állandóan feszültség alatt 65 áll. A (65) cső anódkörébe iktatott (67) relé úgy méretezendő, hogy amidőn közepes anódáram folyik, e relé fegyverzete a két (68) kontaktus között épen középhelyzetben legyen. Ha a (64) pont ütésszerűen 7f más potenciált kap, akkor ez a hatás az (54) kondenzátoron keresztül a (65) cső rácsa, felé származik tova és itt, előjeléhez képest, az anódáram növekedését vagy csökkenését idézi elő. A (67) relé fegyver- 75 zete, mely mint említettük, normális .anódáramnál középhelyzetben van, az anódáram csökkenésénél az egyik (68) kontaktust és az anódáram növekedésénél a másik (68) kontaktust és ezzel a (39) 80 és (39') kapcsokhoz csatlakozó erősítő áramkörét zárja. A (64) pont potenciálváltozásának a (65) cső anódáramára kifejtett hatásai azért különbözők, mert aszerint, hogy az (52) vagy az (53) cellát 85 éri-e ütésszerű megvilágítás, a rács áramkörében vagy feszültségemelkedés vagy feszültségcsökkenés lép fel. A (67) relé helyett célszerűen két normális relét alkalmazunk, melyek úgy van- 90 nak kapcsolva, hogy az egyik relé fegyverzete az áram értékének felénél vonzás alatt áll, a másik relé fegyverzete pedig vonzatlan. Ha most az áram teljes értékére növekszik, akkor a második relé is 95 vonzza fegyverzetét, ha azonban az áram igen kicsiny értékre vagy zérusra csökken, akkor az első relé szintén elereszti fegyverzetét. Ezzel a kapcsolással tehát minden további nélkül felismerhetővé 100 tehetjük azt, hogy az (52) vagy (53) cellát érte-e ütésszerű megvilágítás. Ennél az elrendezésnél azonban bizonyos nehézséggel állunk szemben. Feltesszük, hogy az (52) cella a jelzőkúpba lépve hirtelen meg- 105 világítást nyert. Amint terveztük, a (64) pont és ezzel a (65) cső rácsa nagyobb potenciálra jut. Ha az (52) cella a fénykiipból meglehetős gyorsan lép ki, akkor a ráespotenciál sem a (66) rácsellenálláson, 110 sem az (54) kondenzátor levezető ellenállásán át nem egyenlítődhetik ki a kellő mértékben. Ha tehát a fénykúpból való kilépés folytán a (64) pont a korábbi potenciáljára jut, akkor a (65) rács poten- 115 ciálja is ismét körülbelül a korábbi érté-