106911. lajstromszámú szabadalom • Rádió-antenna rendszereknél használható nagyfrekvenciájú tápvezeték

Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106911. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. Rádió-antenna rendszereknél használható nagyfrekvenciájú tápvezeték. Marconi's Wireless Telegraph Company Ltd. London, mint Franklin Charles Sámuel londoni lakós jogutódja. A bejelenikés napja 1929. évi julius hó 8-ika. Nagybritániai elsőbbsége 1928. évi julius hó 18-ika. A 'találmány rádió-antennarendszereknél használható nagyfrekvenciájú tápvezetékekre vonatkozik. A találmány főrésze nagyfrekvenciájú 5 tápvezeték oíly elrendezése, amely antennarendszereket tőlük aránylag távollevő áramforrásból nagyfrekvenciájú energiával lát el, így pl. a földön levő forrásból, a föld fölött jelentékeny 10 magasságban fekvő antennarendszert, táplálunk. Ha a föld felett magasan elrendezett antennarendszert a földön levő, nagyfrekvenciájú energia forrásból kívánunk 15 táplálni, az antenna és a forrás között természetesen egy vagy több táplálóvezeték rendezendő el, kivévén azt az esetet, ha az antennát a földszinten, vagy közel a földszinthez elrendezett, második an-20 tennával sugárzás útján tápláljuk, mint azt a 259.294. sz. angol szabadalmunkban ismertettük. Az antennarendszernek energiaforrásával való egyik ismert összekötésénél egy 25 pár párhuzamos drótot, ú. n. Leoher-drótrends'zert használnak. Elméletileg, feltéve, hogy a két drótban folyó áramok egyenlő amplitudójúak, de ellenkező fázisban vannak, sugárzási veszteség ezen 30 drótoknál nem lép fel. A gyakorlatban azonban ezt az egyensúlyi állapotot igen nehéz betartani, igen sok esetben lehetetlenség az antennarendszer és a táplálóvezetékek közötti kölcsönihátást kike-35 rülni, aminek a következménye az, hogy az említett vezetődrótokba áramok indukálódnak és az antennarendszerrel elérni kívánt irányított hatás leromlik. . Az antennarendszernek energiaforrásával való másik ismeretes összekötési 40 módjánál egyetlen drótot alkalmaznak. Ennél az elrendezésnél, ha a tápvezetéknek az antennába való bekötési pontjában az antennarendszer effektív ellenállása az említett vezeték lebegési impe- 45 danciájával egyenlő (azaz egy bizonyos frekvenciánál fellépő tényleges váltóáramú ellenállásával; közelebbről azzal a mennyiséggel, mely a vezeték végére kapcsolt terheléssel egyenlő ós a váltó- 50 áramú energia visszahatását a terheléstől a vezeték felé megakadályozza), az említett drótból eredő sugárzási veszteség csak kicsiny lesz, mint azt 281.762. sz. angol szabadalmunkban ismertettük. A 55 veszteségek azonban ez esetben a tápvezeték hosszától, sőt az annak szomszédságában levő külső körülményektől, pl. vezetők jelenlététől is függenek. A találmány szerint az energiaforrás- 60 ból a tőle távolfekvő antennát vagy antenarendszert tápláló vezeték csavarvonalú, cikcak-alakú, vagy más görbe, vagy tört vonalként kialakított drót. melynél a benne haladó hullám egymásra 65 következő ellentétes potenciálmaxiímumainak térbeli távolsága a félhullám hossznak csupán törtrésze. A találmány egyik kiviteli alakjánál az energiaforrástól a térben két hullám- 70 hosszra fekvő antennarendszert az előbbivel csavarvoinalalakú dróttal kötjük össze, amelynél a drótban háládé hullám ellentétes potenciálmax imu 111 ainak megfelelő pontok közti térbeli távolság a 75 működő hullámhossz negy edével egyenlő. Egy másik kiviteli alaknál a csavarvonalú drót helyett cikeak-drótot is alkal-