106832. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver rövid hátrázású csővel

— 2 — hüvelyt a szokásos módon kihúzza és kiveti. Amint a (3) zároló leghátsó helyzetébe érkezett, megüti az (5) kilincs felteié álló karját és kiemeli a kilincs fogát a (2) 5 csőtoldalék megfelelő bevágásából, mire a (10) rugó a csövet a (2) csőtoldalékkal előretolja. Most a (4) emeltyű lekerekített feje a (3) zárolót teljesen előre viszi a zárt helyzetébe (1. ábra), mert hiszen a (4) 10 emeltyű feje akkora utat ír le, mely az emeltyűáttétel arányában hosszabb a cső, illetve' a csőtoldalék útjánál. Oly célból, hogy a (3) zároló elválása a csőtől a töltényhüvely megrekedése esetén 15 is biztosan megtörténjék, ismert módon a (9) lazító emeltyűt alkalmazhatjuk (3. ábra), mely a cső hátrázásakor alsó karjával a (9') ütközőhöz ütközik (4. ábra) s így felső karjával a (3) zárolót meglazítja 20 és hátralöki. Bizonyos esetekben kívánatos, hogy a (2) csőtoldalék ne legyen állandó csuklós öszszeköttetósben a (4) emeltyűvel. Ilyen esetben a (4) emeltyűnek oldalsó' (13) 25 bütyke van (5. ábra), melyhez a (2) csőtoldalék hátsó felülete a eső hátrázásakor hozziáütődik. A (10) rugó ennél a harmadik foganatosítási alaknál elől, a csőtoldalék mellett van és nem befolyásolja a (4) 30 emeltyűt, mely most kétkarú; alsó rövid karja a (17) húzó rugó hatása alatt áll, mely a (4) emeltyű felső karját elülső helyzetébe igyekszik fordítani. Az (1) cső hátrazárásakor a (2) csőtoldalék a (4) 35 emeltyűt a hátsó, szaggatott vonallal rajzolt helyzetébe lendíti. A zároló nyitása ugyanúgy történik, mint az, előző megoldásoknál. A (4) emeltyűt hátsó helyzetérben a (6) rugó hatása, alatt álló (5) ki-40 tincs rögzíti, legcélszerűbben úgy, hogy a (4) emeltyű (22) fogába kapaszkodik. Az (1) cső, hátráz,á.sa után, a (10) rugó hatása alatt, ismét elülső helyzetébe szökik. E mozgás alatt a (2) csőtoldalék (19) sze-45 möl'ese felfut a legcélszerűbben a (4) emelő csapján ágyazott kétkarú emeltyű (18) karjára és ezt lenyomja. Erre a (4) emeltyű hátsó (20) karja felemelkedik és az (5) kilincset, (5') karjával együtt, a (6) 50 rugó ellenében kilendíti. Ekkor a (4) emeltyű felszabadul s a (17) rugó' hatása alatt előre lendülve a (3) zárolót nyitott helyzetéből teljesen a zárt helyzetébe viszi előre. 55 Az. (5) kilincs kiváltását itt. is elvégezhetné a zároló maga is, csakhogy ez esetben az (5) kilincsen a zároló útjába nyúló kart kellene alkalmazni a (18, 20) emeltyű pedig elmaradna. A zároló lazítására magát a (4) emel- 6C tyűt is felhasználhatjuk. E célra a (4) emeltyűt a záróiéval csuklósan pl. csúszócsap vagy vonórúd útján kötjük össze (6. ábra). A cső hátrázásakor először is a (3) zá- 6l roló kireteszelődik (7. ábra) és csali most ütközik a (2) csőtoldalék hátsó (11) felülete a (4) emeltyű (13) bütykéhez és így meglazítja a zárolót. Ez a (13) bütyök aránylag hosszú karon van, úgy hogy a 7C rövid csőmozgás a (4) emeltyűt nem tudja hátsó helyzetébe egészen átfordítani, hanem csak pályájának egy részén viszi magával. A (4) emeltyűnek ezt a középhelyzetét a 7. ábrán teljes vonalak- 7f kai ábrázoltuk. Ez esetben a (2) csőtoldalékot az (5) kilincs rögzíti. A (4) emeltyű azonban tehetetlenségénél fogva mindaddig folytatja hátramozgását, amíg leghátsó helyzetébe nem érkezik. Ennél a meg- 8C oldásnál az (5) kilincset a (3) zároló reteszeli ki, mire a cső a (10) rugó hatására előreszökik. Eközben a (2) csőtoldalék (12) foga a (4) emelő (14) bütykére fekszik fel, mely megfelelő rövid karon van, úgy 8E hogy a cső előremozgása a (4) emeltyűt egészen a legeliilső helyzetébe tudja lendíteni, miáltal a zároló ismét záródik. Az ötödik foganatosítási alaknál (8. ábra) a csőtoldalék hátsó része, melynek 9c az (5) kilincs foga részére megfelelő (24) foga van, kiilön (16) zárórugó hatása alatt álló kiilön alaktrószt képez. Hátrázáskor a (2) csőtoldalék a (4) emeltyű (13) bütykére és egyidejűleg a (16) zárórugó (15) gF fejrészére is hat és a zárórugót összenyomja, úgy hogy az (5) kilincs a (15) fej (24) fogába kapaszkodik és így a fejet hátsó helyzetében rögzíti (9. ábra). Most a cső a (10) rugó hatása alatt ismét előre- i( szökik. Eközben a (4) emeltyű és a vele csúszócsap vagy vonórúd révén összekötött (3) zároló együttesen megérkeznek hátsó helyzetükbe, ahol az (5) kilincset példaképen ismét közvetlenül a (3) zároló IC nyitja, úgy hogy az (5) kilincs a (1G) zárórugó (15) fejét elereszti. A zárórugó most kiterjed és a rugófej (12) foga a (4) emeltyűt teljesen elülső helyzetébe lendíti, illetve a zárolót zárja. 11 Az, (5) kilincs nyitását természetesen a cső maga is elvégezheti ugyamígy, mint az előző megoldásoknál, pl. az 5. ábrán. A (4) emeltyűt (10. ábra) a (2) csőtoldalékon ágyazzuk. A cső hátrázásakor csak 11 a (3) zároló viszi a (4) emeltyűt a leghátsó helyzetébe (eredményvonalak). A (Í2) csőtoldalék rögzítését és kireteszelé-