106800. lajstromszámú szabadalom • Antennaszerkezet

— 2 — A találmány szerint kiképezett ferde antennák minden nehézség nélkül önmagák különböző kombinációkat adnak és azok sorozatai is alkalmazhatók. Ezeknek 5 az antennáknak alkalmas végződés mellett olyan vég-visszhatásuk van, amely a vég-irány választó képességhez viszonyítva aránylag kicsiny. A találmány egyéb jellemző sajátságai 10 a következő részletes leírásból tűnnek ki, amelyben a találmány értelmében kiképezett antenna-szerkezet példa gyanánt felvett kiviteli alakjait a mellékelt rajzok kapcsán ismertetjük. Az 15 1. ábra függőleges,,fél-hullámhosszúságú antennát tüntet fel a találmány kiindulási pontjának ismertetése céljából. A 2. ábra azon áramok vektordiagramja, amelyek az 1. ábrán feltüntetett antenna 20 esetéin fellépnek. A 3. ábra háromnegyed hullámhosszúságú antennát ábrázol, amely a legalkalmasabb szög alatt hajlik a bejövő hullám irányában. A 25 4. ábra az előző ábrában feltüntetett antenna áramainak vektordiagramja. Az 5. ábra fordított V-alakú antennát ábrázol, amelynek két meghajlított eleme, illetve vezetője van. A 30 6. ábra az előző ábrában feltüntetett antennaszerkezet áramainak vektordiagramja. A 7. ábra kettős fordított V-alakú antennaszerkezetet ábrázol, amely két egy-35 szerű V-alakú antennából áll. A S. ábra egy hulláimhossz hosszával egyenlő hosszú egyhuzalos elhajlított antenna és egyhuzalos függélyes antenna függélyes síkban való irányító karakte-40 risztikáját szemlélteti. A 9. ábra vázlatrajza azon szerkezetnek, amelynek segélyével fordított V-alakú antennaszakasz függélyes síkja bármily kívánt irányba forgatható. A 45 10. ábra olyan berendezést szemléltet, amelynek révén egyszerű fordított V-alakú antenna mindenik szárának, vagy elemének hajlás-szöge megváltozható. A 11. és 12. ábra „egyirányban" végződő 50 és ugyanazon ,:

szélességirányban" fekvő antennarendszert tüntet fel, amelyek mindenikének egy gerjesztő és egy visz,szaverő eleme van. A 13., 14. és 15. ábrák a találmány értel-55 mében kiképezett és adott hullámhossz számára megválasztott antennarendszer görbéi. A 13. ábrán feltüntetett görbék egyenes egyhuzalos antenna hajlásszöge és az antenna hossza között fennálló viszonyt szemléltetilt maximális és minimá- 60 lis vízszintes irányítóképesség esetén. A 14. ábrán megadott görbék segélyével a különböző hosszúságú antennák vízszintes és függőleges vetülete határozható meg. amikor mindenik antenna a vízszintes 65 irányítóképesség szempontjából a legkedvezőbb szög alatt hajlik. A 15. ábrán feltüntetett görbék az előzőkben említett szerkezetű és hosszúságú ferde-antenna használata révén elért teljesítménytöbble- 70 tet decibelben tüntetik fel azon eredményekkel való összehasonlítás mellett, amelyek félhullámhosszúságú függőleges antennánál érhetők el. A „decibel" kifejezés szabvány gyanánt elfogadott megjelölés, 75 amely logaritmikus ketevős viszonyt jelent. Egy „decibel" szám szerint egyenlő log. 100

'1

. A decibel kifejezés az átviteli nagyságrend megjelölésére korábban használatos TU átviteli egység kifejezést a 80 használatból kiszorította. Az 1. ábrán a függőleges félhullámhosszúságú (1) antenna a (2) transzformátor (4) és (5) tekercsei révén rádió átvivő készülékkel, például hallgatóval 85 vagy mikrofonnal áll összeköttetésben. Az antenna alsó végződése az (5) tekercsen át a (3) földdel áll összeköttetésben. Ha feltesszük, hogy a bejövő hullámok iránya a (6) nyíl irányával egyezik meg, 90 akkor a hullám a függőleges (1) antenna mindenik (a, b, c, d) és (e) elemi részébe ugyanazon pillanatban ütközik, minélfogva a különböző indukált feszültségek egymással fázisban vannak és így felve- 95 hetjük, hogy azoknak a 2. ábrában feltüntetett táblázat második oszlopába berajzolt iránya van. A feszültség következtében az elemi (e) szakaszban létrejövő áram, amely közvetlenül az (5) tekercs- 100 hez, folyik, egy fél ciklusnak megfelelő időt szükségei, hogy az (e) szakasztól az (5) tekercshez jusson. Hasonlóképen a (d) ponttól közvetlenül tovahaladó áram három-nyolcad ciklusnak megfelelő időt 105 szükségei, hogy az (5) tekercshez jusson. A (c, b, a) pontoktól közvetlenül tovahaladó áramok egy-negyed, egy-nyolcad és zérus ciklusnak megfelelő időt szükségeinek, hogy az (5) tekercshez jussanak. 110 Tegyük fel, hogv az óramutató forgásával ellenkező irányú forgás vagy haladás pozitív, akkor a megfigyelés pillanatában az (5) tekercsben az áramok megfelelő késleltetéssel lépnek fel az azokat elő- 115 idéző feszültséghez képest, még pedig olyan mértékben, mint aminő antennahossz választja el az (5) tekercset a meg-