106791. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fényjelek felvételére

Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-éii. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 106791. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Berendezés fényjelek felvételére. Carl Zeiss gyári cég Jena. A bejelentés napja 1931. évi október hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi október hó 21-ike. A találmány fényérzékeny cellákkal fel­szerelt, fényjelek felvételére való berende­zés, mint amilyent, pl. optikai vonatbizto­sító berendezéseknél használnak. Ezeknél a 5 berendezéseknél el nem kerülhető, hogy a fényérzékeny cellákat, a jelzés átvitelére való fényen kívül más fény, pl. napfény is érje, melynek azonban a felfogókészü­lékre hatást nem szabad gyakorolni. En-10 nek meggátlására a berendezést, a fény­jelek felfogására való cellákon kívül, ame­lyeket a következőkben hatócelláknak ne­vezzük, oly cellákkal is felszerelték, mely­nek a napfény vagy hasonló megvilá-15 gításokból eredő hatásokat kompenzálják. Ezeknél eddig egy hatóceilacsoportot és egy hasonló kompenzállócellacsoportot az áramkörben egymásután kapcsoltak és a hatás kiváltására való feszültséget e cso-20 portok egyikének végén ágaztatták el. Ha a cellákat a feltételezett módon világítot­ták meg, azaz úgy, hogy zavaró fényfor­rás jelenlétében a zavaró fény a hatócellá­kat és a kompenzáló cellákat is érte, za-25 varó fényforrás nemlétében pedig a jelek átvitelére való fény csak a hatócellákat érte, akkor a kívánt hatást mindig meg­kaptuk. Azonban tapasztalták, hogy e fel­tételezett megvilágításokon kívül még má-30 sok is előfordulhatnak, pl. ha valaki zseb­tükörrel valamennyi hatócellát és a kom­penzáló celláknak csak egy részét erősen megvilágítja. Ezekben a ritka, de mégis lehetséges esetekben, az ismert elrendezés-35 nél már nem kapunk kielégítő kompenzá­lást. Ennek a körülménynek különösen op­tikai vonatzárójelzőnél van jelentősége, amelynél a felfogóberendezés és annak be­folyásolására való fényforrás a pályates-40 ten egymáshoz közel és könnyen megköze­líthetően van felszerelve és valakinek ér deke lehet zavarokat előidézni. A találmány szerint minden kedvezőtlen megvilágítás esetén az eddiginél sokkal jobb és kielégítő kompenzálást kapunk, ha £5 az ismert elrendezésnél a hatócellák cso­portjainak kapcsolása egymás között többé nem egyenlő, hanem a hatócella­csoport egyes celláit egymásután kapcsol­juk és a kompenzálócsoport celláit vagy 50 egymáshoz képest párhuzamosan kapcsol­juk, vagy utóbbit egyetlen egy cella alak­jában használjuk. Emellett, úgy mint ed­dig, arról kell gondoskodnunk, hogy vala­mennyi cella érzékenysége (azaz bizonyos 55 megvilágításnál mutatkozó ellenállásának a sötétben mutatkozó ellenállásához való viszonya) állandó legyen. Igazolva van, hogy a találmány szerinti kapcsolásnál, a szándékolt ós bármily nem kívánt meg- 60 világítás hatáskülömbsége nagyobb, mint eddig volt, úgy hogy a fényérzékeny cel­lákkal a relé könnyen befolyásolható és olykép állítható be, hogy nem kívánt meg­világításnál nem működik, eltekintve ter- 65 mészetesen attól az esettől, midőn vala­mennyi hatócella és pedig csakis ezek, meg nem engedett szándékból megvilágíttat­nak. Hogy az utóbbi esetet is lehetőleg meg- 70 gátolhassuk, a hatócellákat és a kompen­zálócellákat alkalmas módon egymás kö­zött keverjük és pedig célszerűen két ható­cellát és két kompenzálócellát egy körív mentén olykép rendezünk el, hogy úgy a 75 két hatócella, valamint a két kompenzáló­cella egymással szemben diametrálisan van elrendezve. Ekkor a két hatócellának előírt megvilágítása csak megfelelő tértü­kör segélyével sikerül. 80

Next

/
Thumbnails
Contents