106791. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fényjelek felvételére

Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-éii. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 106791. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Berendezés fényjelek felvételére. Carl Zeiss gyári cég Jena. A bejelentés napja 1931. évi október hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi október hó 21-ike. A találmány fényérzékeny cellákkal felszerelt, fényjelek felvételére való berendezés, mint amilyent, pl. optikai vonatbiztosító berendezéseknél használnak. Ezeknél a 5 berendezéseknél el nem kerülhető, hogy a fényérzékeny cellákat, a jelzés átvitelére való fényen kívül más fény, pl. napfény is érje, melynek azonban a felfogókészülékre hatást nem szabad gyakorolni. En-10 nek meggátlására a berendezést, a fényjelek felfogására való cellákon kívül, amelyeket a következőkben hatócelláknak nevezzük, oly cellákkal is felszerelték, melynek a napfény vagy hasonló megvilá-15 gításokból eredő hatásokat kompenzálják. Ezeknél eddig egy hatóceilacsoportot és egy hasonló kompenzállócellacsoportot az áramkörben egymásután kapcsoltak és a hatás kiváltására való feszültséget e cso-20 portok egyikének végén ágaztatták el. Ha a cellákat a feltételezett módon világították meg, azaz úgy, hogy zavaró fényforrás jelenlétében a zavaró fény a hatócellákat és a kompenzáló cellákat is érte, za-25 varó fényforrás nemlétében pedig a jelek átvitelére való fény csak a hatócellákat érte, akkor a kívánt hatást mindig megkaptuk. Azonban tapasztalták, hogy e feltételezett megvilágításokon kívül még má-30 sok is előfordulhatnak, pl. ha valaki zsebtükörrel valamennyi hatócellát és a kompenzáló celláknak csak egy részét erősen megvilágítja. Ezekben a ritka, de mégis lehetséges esetekben, az ismert elrendezés-35 nél már nem kapunk kielégítő kompenzálást. Ennek a körülménynek különösen optikai vonatzárójelzőnél van jelentősége, amelynél a felfogóberendezés és annak befolyásolására való fényforrás a pályates-40 ten egymáshoz közel és könnyen megközelíthetően van felszerelve és valakinek ér deke lehet zavarokat előidézni. A találmány szerint minden kedvezőtlen megvilágítás esetén az eddiginél sokkal jobb és kielégítő kompenzálást kapunk, ha £5 az ismert elrendezésnél a hatócellák csoportjainak kapcsolása egymás között többé nem egyenlő, hanem a hatócellacsoport egyes celláit egymásután kapcsoljuk és a kompenzálócsoport celláit vagy 50 egymáshoz képest párhuzamosan kapcsoljuk, vagy utóbbit egyetlen egy cella alakjában használjuk. Emellett, úgy mint eddig, arról kell gondoskodnunk, hogy valamennyi cella érzékenysége (azaz bizonyos 55 megvilágításnál mutatkozó ellenállásának a sötétben mutatkozó ellenállásához való viszonya) állandó legyen. Igazolva van, hogy a találmány szerinti kapcsolásnál, a szándékolt ós bármily nem kívánt meg- 60 világítás hatáskülömbsége nagyobb, mint eddig volt, úgy hogy a fényérzékeny cellákkal a relé könnyen befolyásolható és olykép állítható be, hogy nem kívánt megvilágításnál nem működik, eltekintve ter- 65 mészetesen attól az esettől, midőn valamennyi hatócella és pedig csakis ezek, meg nem engedett szándékból megvilágíttatnak. Hogy az utóbbi esetet is lehetőleg meg- 70 gátolhassuk, a hatócellákat és a kompenzálócellákat alkalmas módon egymás között keverjük és pedig célszerűen két hatócellát és két kompenzálócellát egy körív mentén olykép rendezünk el, hogy úgy a 75 két hatócella, valamint a két kompenzálócella egymással szemben diametrálisan van elrendezve. Ekkor a két hatócellának előírt megvilágítása csak megfelelő tértükör segélyével sikerül. 80