106767. lajstromszámú szabadalom • Sínleerősítéshez alkalmas alátétlemez ékkel és kampóval

- 2 — szilárd kötés lehetősége egyáltalában teljesen kizárt és ennek következménye, hogy az ékek igen gyorsan meglazulnak. De ezenkívül a talpak (talpfák) élettar-5 tama ilyenfajta kötés alkalmazásánál lényegesen megrövidül, tehát a felépítmény megdrágul. A lazulás veszedelme faékek alkalmazásánál is bekövetkezik, még abban az esetben is — amint az javaslat tár-10 gyát képezte — amikor a kampó töve és a síntalp közé egy igénybe nem vett, hézagot kitöltő darabot alkalmaztak és a faéket a mereven ellenálló görbített kampóba felülről a síntalp felé és oldalról a 15 síngerinc felé beütöttek. Az alkatrészek sdkf,elesége megnöveli az összeépítésnél elkerülhetetlenül mutatkozó káros méret toleranciák számát. A találmány hiánytalanul elkerüli 20 mindeme hátrányokat. A következőkben ismertetendő kampós alátétlemezt elvben minden lyukasztás, kimetszés vagy mélyítés nélküli normális keresztaljhoz (talpfához) alkalmazzuk. A 25 vas vagy acél alátétlemezt ismeretes módon vaskeresztaljra reáhegesztjük, vagy íakeresztaljra (talpfára) reácsavarjuk. Alátétlemezünknek két kampója van, melyekhez a megerősítésre való ékek a teljes 30 érintkezési felületen felfekszenek, illetve támaszkodnak. Ezen kampók belső felületükön — a nagy felfekvő felület elérésére — zárt, tehát ékelt állapotban, ugyanolyan alakúak és emelkedésüek, 35 mint az ékek. A kampók különös rendeltetése, hogy rugalmasságuknál fogva az alkatrészek gyártásánál elkerülhetetlenül mutatkozó méreteltérések (toleranciák) kiegyenlítésót előidézik és így az ék és kampó érintkező felületeinek teljes felfekvését biztosítsák. Az érintkező felületek teljes felfekvése az esetleges méretkülönbségek dacára csak akkor valósulhat meg, ha külö-45 nős alakjánál fogva és behajlási képességénél fogva az ékalakhoz teljesen hozzásimulhat. A kampó ennek következtében rugalmasan és pedig célszerűen olyan testként ké-50 pezendő ki, amely mindenütt egyforma szerkezeti anyag igénybevétel mellett behajlítása a lehető legnagyobb behajlást eredményezi és természetszerűleg a fellépő hossz és keresztirányú erők felvételé-55 nek megfelel. A kiegyenlítendő kiviteli eltérések mértéke szabja meg a szükséges behajlás mértékét. A kampó megállapított, formája és a szükséges legnagyobb behajlás szabja meg az alátétlemez célszerű anyagát. A kampó legnagyobb bebajlásá- 60 nak lehetővétételére célszerű annak hajlítás szempontjából egyenszilárdságú alakot adni. A kampó ezen alaki és anyagi kiképzése mellett jellemző annak az ékhez viszonyított formai kiképzése. 65 Ékeletlen, tehát nyitott állapotban a kampó és ék azon felületeinek, amelyek egymással a kötés létesítésekor érintkezni fognak, eltérő görbületük van. Ha az éket kényszer nélkül a kampó görbületébe be- 70 toljuk, úgy a kampó felső élével fogja az ék domború hátát, vonal mentén érinteni, inert a kampó mélyedésének és az éknek ugyanaz az emelkedési magassága. Az ék beverése következtében a kampó felső ré- 75 szén kihajlik és az előbbi vonalmenti érintkezés átalakul a felületek érintkezésévé. A további beverés folyamán a kampó rugalmas behajlása következtében mindjobban hozzásimul felületileg az ék hátú- §0 hoz, növelvén a felületi felfekvést. Ha az ék teljesen be van verve, akkor a felületi érintkezés elérte legnagyobb értékét. Ebben és csak ebben az állapotban mindkét rész felületi görbületei egyformák, egyéb- 85 ként a kampó görbülete nagyobb, mint az ék görbülete, így tehát a jól beillesztett ék és kampó teljesen egymáshoz simulnak. A görbületi sugarak lehetőleg nagyra veendők, hogy a síntalpban nagy oldalirányú 90 tartóerőre tegyünk szert. A mellékelt rajz 1. ábrájában (A')-vel jelölt eredményvonal a kampó görbültségót ékeletlen — tehát tehermentes állapotban — míg az (A") teljes vonal terhelt — te- 95 hát ékelt állapotban mutatja. Az (A") vonal egyszersmind az ékhát görbültségét is mutatja. Az (A') és (A") vonalakkal határolt terület egyszersmind a kampó behajlása- 100 nak is mértéke. Ezen behajlás értékével nyúlik meg a kampó felső éle terheletlen állapotban az (f) síntalp felé, illetve ezen értékkel szorítja oldalt a bevert ék a kampót és kényszeríti teljes odasímulásra, iqö mert azon helyeken, ahol akár az ék, akár a kampó görbültsége az elméleti határtól eltér, a kampó rugalmas alkalmazkodási képessége következtében az esetleges alakeltérés dacára teljesen fel- no fekszik az ék hátára. A méretbeli toleranciát illetőleg megjegyzendő, hogy ennek kiegyenlítése szempontjából nem az eltérések abszolút legnagyobb értéke mérvadó. Így pl. lehet- 115 séges, hogy a tolerancia következtében eltérő ékalakból kifolyólag a kampó kihajlása egyenlőtlen lesz, de mindig olyan.