106747. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nyugvó- és fekvőszékeken a szövetből készült fekvési felület feszítésére

Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-én. MAGYAli KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106747. SZÁM. — Vin/C. OSZTÁLY. Berendezés nyugvó- és fekvőszékeken a szövetből készült fekvési felület feszítésére. Matzek Ferenc magánzó Wien. A bejelentés napja 1931. évi szeptember hó 22-ike. Ausztriai elsőbbsége 1931. évi junius hó 3-ika. Az ismert, állítható és összecsukható nyugvóvagy íekvöszékeknél, amelyeknél a nyugvóvagy fekvési felület szövetből készül, kellemetlen az a körülmény,, hogy a lehetőségig füg-5 gélyes helyzetbe beállított szék, tehát karszékként való használatánál, a szövet olyannyira, mély helyzetb& kerül, hogy a széken ülő személy túl mélyen ül, amikor is a mellső harántléc, amelyen az ülőfelület rögzítve van, kelle-10 metlen nyomást gyakorol a felső lábszárra, A székről való felállás pedig az említett mély ülőhelyzetből nagyon megerőltető. A találmány célja e hátrányok kiküszöbölése, amely találmány értelmében a szövetet 15 a szabadon függő ívalakból a (Szövetre ható és a székállványon rögzített rugalmas vonóele* mekkel lefelé és hátrafelé húzott harántléccel szögalakra hozzuk olymódon, hogy a szövet kifeszített, megközelítőleg vízszintes ülőfelü-20 letet és hozzá csatlakozó ugyancsak kifeszített, közel függélyes háttámaszt alkot, A harántléc célszerűen túlnyúlik a szövet felső felületén a széleken és könnyen eltávolítható vonórúgók tartják a kifeszített helyzet-25 ben. A harántléc azonban a szövet alsó oldalára erősített, ugyancsak szövetből, vagy más eféléből készült harántsávra lehet erősítve, az ülést alkotó szövettől bizonyos távolságban. A rajzon a, találmány szerinti berendezés 30 példaképpen van feltüntetve. Az 1. ábra a találmány szerinti berendezéssel felszerelt nyugvó- vagy fekvőszék használati helyzetének oldalnézete. A 2. ábra a harántléc a vonórúgókkal. A 35 3. ábra, a harántlécnek egy más kiviteli alakja hosszmetszetben és homloknézetben. A 4. ábra a harántlécnek a fekvési felületen való rögzítésének egy másik módja. A nyugvó- vagy fekvőbútor ülő- vagy fekvési felületét alkotó (1) szövet rendesen a szag- 40 gatott vonallal jelölt ívelt helyzetet foglalja el, amelyben az ülés, mint látható, mélyebben fekszik, mint az állvány mellső (2) harántléce, amelyen az ülést alkotó szövet mellső vége van rögzítve. A mély ülés folytán a mellső (2) léc 45 kellemetlen nyomást gyakorol a széken ülő személy lábára és -az ülőhelyzetből való felállás nehézkessé és megerőltetővé válik. Az ülés szövetének kifeszítésére a találmány értelmében oly (3) lécet használunk, amely az 1. ábra ér- 50 telmében a szövet felső oldalán harántirányban vonul végig és melynek végein (4) szemek vagy gyűrűk vannak, amelyekbe erős (5) vonórúgókat akasztunk be levehetően. Hasonló (6) szemek vagy gyűrűk vannak a szék belső 55 állványkeretének (7) hosszlécein, amelyekbe az (5) rúgók alsó végeit, a rúgók kifeszítése közben, beakasztjuk. Ennekfolytán a (3) harántléc az (1) szövetet ferdén hátra és lefelé, a teljes vonallal rajzolt szöghelyzetbe húzza, 60 úgy, hogy lényegben vízszintes, vagy kissé hátrafelé lejtő, kifeszített (l1

) ülés és ugyancsak feszes (l2

) háttámla keletkezik. Az (l1

) ülőfelület és az (l2

) támla, a feszítőberendezés csuklós és utánengedő elrendezése folytán, 65 mindamellett, hogy kifeszítettek, rugalmas, úgy hogy az ilymódon átalakított szék rendkívül kellemes nyugvást biztosít, A 3. ábra, értelmében a (3) harántlécet csatornaszerü fémsín alkotja, amelynek végei (8) 70 nyúlványok alakjában lefelé görbülnek, amely nyúlványokba az (5) vonórúgókat akasztjuk be. A (3) harántlécet célszerűen ugyanazon szövettel vonjuk be, mint amelyből la fekvési 75 felület készül és e iharántléc semmiféle nyo-