106688. lajstromszámú szabadalom • Kilincses zár, elreteszelhető ötlővel

Megjelent 1933. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jKESK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106688. SZÁM. — VlII/d. OSZTÁLY. Kilincses zár, elreteszelhető ötlővel. Rotter Kelemen lakatosmester Budapest. A bejelentés napja 1932. évi február hó 20-ika. Az ismeretes elreteszelhető ötlős kilin­cses záraknál a kilincsförgőnek az ötlő működtetésére való bütyke állandó kap­csolatban van az ötlőszár egy ütközőjével 5 vagy az ötlőszáron szilárdan megerősí­tett csappal. Ennek az a hátránya, hogy az ötlő elreteszelésével egyidejűleg ez a bütyök is és ezzel együtt a vele mereven összekötött ajtókilincs rögzíttetik, illetve 0 elreteszeltetik, ami azonban az elreteszelt ötlő nyitása végett a kilincs lenyomására irányuló gyakori kísérleteknél sokszor a kilincs vagy a kilincstengely, vagy még az ötlőszár törését is okozza. j A találmányt alkotó, elreteszelhető ötlős kilincses zár célja e hátrány (kiküszöbö­lése, amit a találmány szerint úgy érünk el, hogy az ötlőszárnak a kilincsförgő bütyökjével együttműködő ütközője az ) ötlöszárral párhuzamosan az ötlőt elrete­szelő retesz mozgásirányában eltolhatóan és az ötlőszárnak záróreteszével az ötlő­szár mozgásirányában eltolhatóan oly­módon van összekötve, hogy a záróretesz •) a záróállásába való mozgásánál az ütközőt a kilincsförgő bíityöikjének pályájából kitolja, illetve a bütyökkel való kapcsola­tát megszűnteti és a nyitóállásba moz­gatja, az ütközőt ismét a kilincsförgő 1 bütyöikjének pályájába tolja vissza, illetve a bütyökkel kapcsolatba hozza. A rajz a találmány példaképem fogana­tosítási alakját mutatja, — az 1.,, 2. és 3. ábrán elölnézetben a tok fedelét eltávolítva képzelve, és pedig az 1. ábrán zárt ötlővel, a 2. ábrán nyitott ötlővel és a 3. ábrán zárt és elreteszelt ötlővel. A 4. ábra metszet a 3. ábra I—I vonala szerint Az 5. ábra metszet az 1. ábra II—II vonala szerint. (1) jelöli a (2) rugóval záróállásba (1. ábra) feszített ötlőt és (3) az ötlőszárt, amely a (4) hosszhasítékkal az (5) hely t- 45 álló csapon van vezetve. A két (7)_ tokfedél­ben ismert módon forgathatóan ágyazott tkilincsförgőben (4. ábra) a kilincs négy­élű (8) tengelye ül, amely förgő az (1) ötlő nyitására való (9) bütyköt hordja. A (6) 50 kilinjcsförgőt a (9) bütyökkel együtt a (10) spirálrugó a nyugalmi állásba (1. és 3. ábra) feszíti, amelyből azt az (1) ötlő nyitása végett, a kilinccsel az 1. ábrán berajzolt értelemben való elforgatásával 55 a (10) rugó hatása ellenében a nyitott állásba vihetjük (2. ábra). Az (1) ötlő, illetve a (3) ötlőszár elreteszelésére való (31) záróretesz a két végén kiképezett egy­egy (12) csap révén az egyik (7) tokfedél 60 hasítékaiban a (3) ötlőszár mozgásirá­nyára merőlegesen eltolhatóan van ve­zetve, mimellett a felső vége a (3) ötlő­szár mögött ezen túl fent kinyúlik. A (11) záróretesz ismert módon a (14) kulccsal 65 felfelé a záróállásba (3. ábra), vagy lefelé a nyitott állásba (1. és 2. ábra) mozgat­ható. A záróállásban a (11) reteszen ülő (15) zárócsap a (3) ötlőszárban kiképezett (16) nyugasszal kapcsolódik és így a (3) 70 ötlőszárt, illetve az (1) ötlőt a záróállásban elreteszeli. A (17) rekesztő a (11) záró­reteszt két véghelyzetében rögzíti. A (9) bütyök már most a találmány szerint oly (18) ütközővel működik együtt, amely 75 mind a (3) ötlöszárral, mind ennek (11) záróreteszével elmozgathatóan, illetve el­tolhatóan van kapcsolva, mimellett e (18) ütközőnek a (3) ötlöszárral való kapcso­lása egy rajta ülő (19) csappal történik, 80

Next

/
Thumbnails
Contents