106564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés levegőt, gázt vagy folyadékot tartalmazó tartályok sérüléseinek önműködő eltömítésére

Megjelent 1933. évi juiiius lió 15-éu. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 106564. SZÁM. — V/h. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés levegőt, gázt' vagy folyadékot tartalmazó tartályok sérüléseinek önműködő eltömésére. Foges György mérnök Prága. A bejelentés napja 1931. évi március hó 27-ike. Németországi elsőbbsége 1931. évi február hó 11-ike. Ez a találmány levegőt, gázt vagy folyadékot tartalmazó tartányok sérüléseinek önműködő eltömésére való eljárásra és berendezésre vonatkozik. Ilyen eljárások és beren-5 dezések különösen ott használatosak, ahol a tartányok ütés vagy nyomás folytán behatoló idegen testek okozta sérüléseknek vannak kitéve. Ilyen alkalmazási terület például repülőgépek tüzelőanyag-tartányainak lövés elleni 10 biztosítása, vagy járművek légabronesainak önműködő eltömése szegek, üvegdarabok stb. által okozott sérülések esetén. Ilyen célra való eljárások és berendezések már eddig is ismeretesek és az a javaslat is 15 felmerült már, hogy megfelelően alakított, ürös burkot többé-kevésbbé nyúlós gumivagy gumiszerű masszával kell megtölteni és a tartány falát ezzel a burokkal befedni. Amikor a behatolt idegen test kilép, vagv 20 amikor eltávolítjuk, a sérülés okozta részen, például a tartányban uralkodó nyomás folytán, a tömítő massza kisajtolódik, egyes részecskéi a rés szélén koagulálnak, miáltal a rést mihamarabb eltömik. Ennek azonban az a 25 "hátránya, hogy különösen nagy sérüléseknél sokáig tart az eltömődés befejezte, ennek folytán pedig a tartány tartalmából, valamint a kibuggyanó tömítő masszából sok megy veszendőbe. Ennek további következménye, 30 hogy ismételt sérüléseknél a tömítő massza már nem elegendő, vagy pedig, hogy a folyós massza nem marad a tartányon belül egyenletesen szétoszolva és éppen a leginkább veszélyeztetett részeket hagyja védtelenül. Viszont, 35 ha folyós massza /helyett nagyobb konzisztenciájú masszát használunk, akkor meg az fordulhat elő, hogy az idegen test a masszában dolgozik és végeredményben oly nagy rést csinál, ho.iy a tömítő massza ezt már nem képes elzárni, a tartányban levő folyadék 40 pedig kiömlik. E találmány célja már most ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölése és olyan önműködő tömés létesítése, amely ismételt és aránylag nagy mérvű sérülések esetében is hatályos 45 marad. A találmány plasztikus anyagok adhézióján alapszik és lényegében abban áll, hogy önműködőlég tömő masszák számára oly anyagokat használunk, amelyek fémekkel vagy más számbajövő anyagokkal szemben nagyobb 50 adhézióval bírnak, mint a tömő masszát tartalmazó burokkal szemben. Emellett oly nagy legyen a tömő massza képlékenysége, hogy a tartányban uralkodó nyomás a masszát a támadt résen ki ne sajtolhassa, illetve az eset- 55 leges légköri túlnyomás a tartány belsejébe ne nyomhassa.. Célszerű — és szintén a találmány keretébe tartozik — a tömő masszát kis szakító szilárdságúra készíteni, amely azonban nagyobb Jegyen, mint a behatolt idegen test- 60 .hez való adhéziója. Ha most idegen test hatol a tartányba, .a tömítő anyag hozzá tapadó részeit magával húzza, amelyek azonban nyúlásuk közben a tömítő anyag többi részével összefüggésben maradnak. Amikor az elhúzott 65 részben a feszültség bizonyos mértéket már meghaladt — mivel a behatolt test útjában a burok átütésének helyétől már messzire jutott — az elhúzott rész az idegen testről lecsúszik, minthogy a szakító szilárdsága nagyobb az 70 adhéziónál. Visszapattanáskor ez a rész dugaszszerűen elzárja a sérülést. Sok esetben előnyös, ha a burkot nem homogén masszával töltjük meg, hanem két vagy több, különböző adhéziójú, de egyébként 75 hasonló masszát helyezünk belé. Ilyenkor a két réteg az idegen test anyagával szemben nagyobb adhézióval rendelkezhetik ugyan,