106550. lajstromszámú szabadalom • Napozó sátracska

Megjelent 1933. évi jimius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jKggmL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106550. SZÁM. XX/g. OSZTÁLY. Napozó sátracska. Holub Jenő építőmester Budapest. A bejelentés napja 1932. évi április hó 13-ika. A szabadalom tárgya napozó sátracska, mely arra való, hogy a szabadban, pl. partí'ürdőkön (strand) való napozáskor fejünket és szívünk tájékát a nap ellen védhes-5 sük. Erre a közönséges napernyők nem alkalmasak, mivel egyfelől drágák, másfelől kényesek, könnyen romlanak, végül pedig aránylag" kis szél azokat elragadja. További hátránya még a közönséges nap-10 ernyőknek, hogy főként déli napnál csak igen kis árnyékot ad, ha azt földre fektetve használjuk, napozás közben pedig állandóan kezünkben nem tarthatjuk, mivel az igen fárasztó volna. 15 A találmány szerinti napozó sátracska mind e hátrányokat kiküszöböli, olcsón előállítható, könnyen felállítható, kis helyre összecsukható, könnyen szállítható, igen tartós és a fejet s a mellnek a szív 20 tájékát nap ellen hosszú időn át védi, a nélkül, hogy a sátracskának viszonylagos helyzetét fejünkhöz képest változtatni kellene. A találmány szerinti napozó sátracska 25 lényegében sátorfejből éis ehhez csatlakozó sátorvázrudakból áll, melyeknek alsó végét a földbe vagy homokba szúrjuk, vagy még külön acélkampókkal leerősítjük. Legegyszerűbb esetben a sátracskát csak 30 három vázrúd alkotja, melyek között egyegy háromszögalakú sátorlapot feszítünk ki. Azért, hogy e sátorlapokat könnyen és gyorsan kifeszíthessük, azokat egyik szélükkel az egyik vázrúdhoz állandóan hoz-35 záerősítjiik, másik szélüket pedig a szomszédos vázrúdhoz a sátracska felállításakor, oldhatóan erősítjük. Használaton kívül a sátorlapot a sátorvázrúd körül csavarjuk. Az egyes sátorvázrudakat két 40 vagy több részből is készíthetjük, melyeket egymás mellé helyez,hetően vagy forgathatóan kötünk össze azért, hogy szállításkor az összecsukott sátorlap kisebb hosszméretű legyen. A sátorvázrudak alsó végeit azokhoz erősített feszítőszervekkel 45 biztosítjuk, melyek a sátorvázrudak alsó végeinek egymástóli legnagyobb távolságát megszabják és a sátrat merevítik. Az egyes sátorlapokat a sátorvázrudak hosszirányában feltolhatóan erősítjük meg, pl, 50 azáltal, hogy a sátorlapok alkotta kb. egyenszárú háromszögek két szárára bujtatókat (korc) varrunk, melyeken egyfelől a sátorvázrudakat, másfelől pedig a sátorlapok másik szélét rögzítő zsinórokat át- 55 dugjuk. Ezáltal az egyes sátorlapok redőny módjára feltolhatok. Szükség esetén a másik sátorlapot is felgöngyölhetjük. A rajzon a találmány több példaképem kiviteli alakját láthatjuk, melyektől a 60 gyakorlatban lényegüknek érintése nélkül többféleképen el is térhetünk. Az 1. ábra a napozó sátracska távlati képe, a 2. ábra az 1. ábra vázlatos vízszintes 65 keresztmetszete, a 3. ábra a sátorrudakat rögzítőszerv felülnézete, a -4. ábra a sátorfej oldalnézete, részbeni metszete, a 70 4a. ábra fémből öntött sátorfej oldalnézete, részben metszete, az 5. ábra egy sátorlap elölnézete a sátorrúddal és rögzítőzsinórral, a 6. ábra a sátracska távlati képe, egyik 75 oldalán felhúzott sátorlappal, a 7. ábra a sátracska tá vlati képe két oldalán felgöngyölt sátorlappal, a 8. és 9. ábrák kis helyre összecsukható, kétrészű sátorrúd kétféle kiviteli alakja, a 80