106537. lajstromszámú szabadalom • Gép elektromos izzólámpák tartóinak a tartóállványokba való beillesztésére
— 3 — fogasszegmenst lefelé húzza, miközben a (144) kar az előbbivel elenkező értelemben balról jobbra lendül ki. A (146, 149) emelőkből és (148) pálcák -5 ból álló kengyelszerű szívókatartők egymás felé és egymástól távolodva kilendíthetők. E mozgások létesítésére a (144) kar alsó oldalán (1. és 2. ábra) a (161) sínek a (162) tolattyút vezetik, melynek egyik 10 vége a (163) görgőt hordja, másik vége pedig a (164) fogasrúdban végződik. A (165) rugó, mely egyrészt a (162) tolatytyúra, másrészt a (144) kar kengyelalakú (166) toldatára hat, a (163) görgőt állan-15 dóan .a helytálló (143) tengelyre ékelt (167) bütykös tárcsához szorítja. A (162) tolattyún alkalmazott (164) fogasrúd a két kicsiny (145) forgástengely egyikére erősí -tett (168) fogaskerékbe kapaszkodik. 20 A (145) tengelyeket a két egyenlő nagyságú, egymásba kapaszkodó (169) fogaskerék együttes elfordulásra kényszeríti. Amikor a (144, 147, 155) szívéfej a (157) taszító sülyedése és a (153) fogasszegmens 25 lefeléhaladáiSa folytán balról jobbra lendül ki és ezáltal a (132) adogató lapra csappan, a (163) görgő e mozgás közben a helytálló (167) bütykös tárcsa kiemelkedő kerületi részére szalad fel. Eközben 30 a (162) tolaítyú a (165) rugó hatása ellenében. balra, mozdul el. A tolattyúval közölt mozgást a (164) fogasrúd a kicsiny (145) tengelyek és ezzel a (146, 148, 149) szívókatartók elfordulásává alakítja át, 35 mely utóbbiak a szívófej lecsappanásánál szétválnak, úgy, hogy a (150) .szívókák a lecsappanás végén (4. ábra) az adogató lap egyik (133) barázdájának és ezzel az egyik (45) világítótestnek szélső részei 40 fölé kerülnek. A szívófej ellenkező értelmű kii említésénél, tehát felosappantásáiiál, a. (163) görgő a (167) bütykös tárcsa kerületének kiemelkedő részéről lefut, ami azt eredményezi, hogy a (162) tolattyút a ,(165) 45 rugó jobbra húzza és hogy a (146, 148, 149) szívókatartók ismét egymással szembe, a 2. ábra szerinti helyzetbe kerülnek. A (144,147, 155) szívófej lecsappanásával egyidejűleg a (132) adogató lap két vilá-50 gítótest közötti távolsággal, illetve egy barázdaoldallal tovakapcsolódik, úgy hogy a szívófej (1.50) szívókái minden lecsappanásnál a (132) adogató lap legközelebbi következő világítóteste fölé kerülnek. 55 A (132) adogató lap mozgását éppúgy, mint a,szívófejét, a fel-alá lengő (153) fogasszegmensről vezetjük le. Utóbbi ugyanis a (170) csatlórúd útján (1. ábra) a (138) fogaskerék (137) tengelyén ágyazott (hl) karral áll összeköttetésben, 60 melyen a két (172) rugó által a (138) fogaskerékkel kapcsolódásban tartott (173) tovakapcsoló kilincs van megerősítve. A (130) fenéklap alsó oldalán alkalmazott hídszerű (174) toldathoz a (175) zárókilincs 65 van erősítve, melyet szintén (176) rugó tart a (138) fogaskerékkel kapcsolódásban. A (153) fogasszegmensnek ,a szívófej lecsapp.anását előidéző loíelémozgásánái a (173) kilincs, a (138) fogaskerék és -Q ezzel a (132) adogatólap is az adogatólap egy barázdája szélességének megfelelő darabbal tovakapcsolódik. A (153) fogasszegmens felfelémozgásánál és a szívófej feles,appanásánál a (173) kilincs 75 a (138) fogaskerék felett lazán tovasíklik, mert, utóbbit ez alatt az idő alatt a (.175) zárókilincs rögzíti helyzetében. Ezek szerint a szívófej felcsappantása «lsitt a (132) adogató lap szakaszos előrehaladása szii 8 Q netel. Valahányszor a szívófej a lecsappantott helyzetbe kerül, az okkor a. vákuumvezetékhez csatlakoztatott (150) szívókák egy (45) világítótestet a (132) adogató lap 35 előretolása következtében a (150) szívókák alá kerülő (133) barázdából szívással kiemelnek. A (45) világítótest biztos megfogását azzal érjük el, hogy minden (150* szívókát több finom (150') csatornára usz- go tnnk, melyek a világítótest hossziránya mentén végződnek. A világítótest mindegyik vége tehát több, sűrűn egymás mellett fekvő helyen szívóhatás alatt áll. Hogy a szívókák minden alkalommal a 95 (45) világítótestnek pontosan ugyanazon a helyén hassanak és hogy a világítótestek ne álljanak ki különböző mértékben a fúvókák mellett, a vételezőhely közelében lévő világítótesteket minden egyes IQQ világítótest felszívása előtt az őket felvevő barázdákban kiegyenesítjük. E célból'a csúsztató (129) lécein ezekre merőleges és közös tengelyű két (177) csapszeget ágyazunk, melyeknek egymással szemben fekvő 105 végein lemezalakú (178) ütközőpofák vannak. A (1.77) csapszegek külső végei a két (179) karban csúszhatnak, melyeket a (174) hídban eltolható (180) rudak hordanak (3. ábra). Utóbbiak egymás felé néző vó- 110 gein (18.1) fogazások vannak, melyek a (174) hídban a (132) adogatólaphoz képest központosán ágyazott (182) fogaskerékkel kapcsolódnak. Mindegyik (177) csapszegre egy-egy (183) csavarrugót helyezünk, me- 115 lyek egyrészt a hozzájuk tartozó (179) karhoz, másrészt (177) csapszegük (184) gyűrűjéhez támaszkodnak. A felső (180)
