106411. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ingadozó feszültségű áram időegyenértékének és feszültségegyenértékének meghatározására

Megjelent 1933. évi május lió 15-én. MAGYAR KIRÍLYI (S^HS SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106411. SZÁM. Vll/f. OSZTÁLY. Berendezés ingadozó feszültségű áram időegyenértékének és feszültségegyenértékének meghatározására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági li. T. cég Újpest. A bejelentés napja 1931. évi március hó 31-ike. A villamos áramot fogyasztó készülékek túlnyomó része bizonyos megszabott, állandónak feltételezett, előirásos feszültségre van szerkesztve és helyes működése, 5 igénybevétele és ennek folytán legtöbbször élettartama is, sok esetben igen nagy mértékben függ a használt feszültség tényleges értékétől. Így például a jelenleg használatos villamos izzólámpák élet-10 tartama, a rájuk kapcsolt feszültség tizenharmadik hatványával áll fordított arányban. Minthogy a gyakorlatban leggyakrabban rendelkezésre álló feszültségek, a há-15 Iózati feszültségek, nem állandók, hanem ingadozók, a hálózatból vett áramok villamos készülékek megvizsgálására minden további nélkül nem alkalmasak, mert a készüléknek az ingadozó feszültség 20 melletti viselkedéséből annak állandó feszültség melletti viselkedésére biztosan következtetni nem lehet. A hálózati feszültséggel való vizsgálat tehát csak akkor adja. a kívánt eredményt, ha meg tud-25 juk határozni vagy azt az állandó feszültségeit, mely a készüléket ugyananynyira vette volna igénybe, mint a tényleg reá hatott ingadozó feszültség, vagy pedig azt az időt, mely alatt valamely 30 állandó, megszabott, főleg tehát az előirásos feszültség ugyanolyan hatásokat (pl. elhasználódást) idézett volna elő, mint a tényleg hatott ingadozó feszültség. Az előbbi értéket „feszüMségegyen-35 értéknek", az utóbbit „időegyenérték"nek nevezzük. Ha tehát pl. egy izzólámpát 110 volt-os névleges feszültségű hálózatra kapcsolva kiégésig égetünk, mely 1000 óra múlva következik be, és valamely módon meg- 40 állapítjuk, hogy a lámpa 1000 óráig 113 volt állandó feszültség mellett égett volna, akkor a hálózati feszültségnek a vizsgálat idejére vonatkoztatott „feszültségegyenértéke" 113 volt. Ha pedig ugyan- 45 azt a lámpát 110 volt állandó feszültségre kapcsolva égetjük, s az ekkor 1000 óra helyett 1450 óráig ég, akkor a fentemlített. névleges 110 volt-os hálózati feszültségnek a vizsgálat alatti „időegyenértéke" 50 ez az 1450 óra. Világos, hogy ha ismerjük azt a függvényt, mely szerint a lámpa élettartama a feszültséggel változik, a feszültségegyeínértékből az időegyenértéket, vagy fordítva, könnyen kiszámíthatjuk. 55 Ebből egyszersmind kitűnik, hogy a feszültségegyenérték és az időegyenérték nem abszolút érték, hanem mindig csak arra a szerkezetre, pl. izzólámpatípusra érvényes, melyre azt e szerkezet feszült- 60 ség-élettartam összefüggésének megfelelően meghatároztuk. A feszültség és élettartam közötti öszszefüggésből tudjuk, hogy 1 percnyi használat az előirásos feszültségnél 1%-kal 65 magasabb feszültségen annyit fogyaszt a lámpa élettartamából, amennyit 1.0113 percnyi használat fogyasztott volna abból, előírásos feszültségen. A nem állandó feszültségen való élettartammérésből te- 70 hát úgy következtethetünk vissza a lámpa normális feszültségen való élettartamára, hogy a mindenkori feszültségnek és a normális feszültség viszonyának 13-ik hatványát integráljuk a használat, illetve 75 a vizsgálat egész idejére. Javasolták már ezen integrálnak közelítő meghatározását a feszültség első és