106371. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinematográfiai felvételek készítésére oly jelenetekről, amelyeknek egy részét vetített képek alkotják

3 — előbb, akként választjuk meg, hogy a nagyaktinitású sugarak, amelyeket a háttér vetítésére használunk fel, a felvevőfilm fényérzékeny rétegéhez juthassanak. 5 Minthogy a végleges filmnek a műteremben való felvételénél a hátteret alkotó tengerpartnak (a hangszóró vagy másefféle útján reprodukált hangjai) és az előtérből kiinduló hangok (a játszó szemé-10 lyeknek beszéde vagy másefféle) egyidejűleg hallhatók, mind e hangok egyszerre vétetnek fel és a mozgófényképszínházban való bemutatásra kész film ugyanolyan, mint a szokásos hangosfilm, vagyis két 15 részből, képszalagból és hangszalagból áll. Ahelyett, hogy a háttér hangjait már a műtermi felvételnél tennők hallhatóvá, oly módon is járhatunk el, hogy a háttér vetítésére szánt hangos filmet, mint egé-20 szét, tehát úgy a képszalagot, mint a hangszalagot, nagyaktinitású fény segélyével vetítjük, anélkül, hogy a hangszalagot hallhatóvá tennők. Az egész jelenetnek műtermi felvétele azután oly módon 25 történik, hogy a (most néma) háttérképeket az előtérben lejátszódó cselekménnyel együtt az ismertetett módon hangos filmen vesszük fel, amikoris a háttér vetített hangképét a felvevőfilm külön sávján egy 30 idejüleg szintén fényképezzük. A bemutatásra kész film ekkor három részből áll, éspedig két hangszalagból és egy képszalagból, aholis az elrendezés például olyan lehet, hogy az előtér hangszalagját a hát-35 tér hangszalagja és ezt az egész jelenet képe követi. Egy további út abból áll, hogy a vetítendő háttér hangszalagját oly módon használjuk fel a végleges összfilm hangzó szalagjának előállítására, hogy előbb említett hangszalagot úgyan még nem teszszük hallhatóvá a műteremben, azonban a hallhatóvátétel ismert útján egészen a modulált váltóáram fázisáig vezetjük, amelyí5 re azután ismert módon indukció útján a vetített háttérrel egyidejűleg felveendő előtér hangjai által vezérelt mikrofon áramot superponáljuk. A háttér vetítés hangszalagjától eredő váltóáram a szuperpoíO nált mikrofonárammal együttesen befolyásolja a felvevő készülékben szokásos regisztráló készüléket (pl. húros galvanométert vagy más effélét), úgy hogy a végleges film hangszalagjában a háttér és az >5 előtér hangjai ugyanoly módon keverednek, mintha mindezeket a hangokat egyidőben vettük volna fel. Az összjelenet felvételekor esetleg csak az előtér hangjairól készítünk hangszalagot, amely azután az eredetileg felvett hangszalaggal együtt a 60 hangosfilmet reprodukáló készülékben lévő a hangvisszaadásra való készüléket befolyásolja. Ugy az egyik, mint a másik esetben természetesen módunkban áll, hogy az előtér, illetve a háttér hangjainak vi- 65 szonylagos erősségét vagy közösen, vagy mindegyiket külön-külön növeljük és csökkentsük. Az elrendezés pl. olyan lehet, hogy egy-egy indukciós csévét alkalmazunk a háttér hangszalagjának modulált 70 váltóárama és az előtér mikrofonárama, illetve az előtér hangszalagjának váltóárama számára, amely két cséve együttesen befolyásolja a hangregisztráló készüléket pl. a húros galvanométert, illetve a 75 hangot visszaadó készüléket működtető harmadik csévét, amelyben a két áram szuperponálása végbe megy. Az elsőízben említett két csévének a harmadik csévéhez viszonyított beállítása által az egyik 80 vagy másik cséve vagy mindkettőnek indukcióhatása a szükséges módon erősíthető vagy gyengíthető. Ez elrendezés csak példa, minthogy a jelenleg a hangosfilm technikában rendelkezésre álló eszközök 85 még sok más lehetőséget nyújtanak arra, hogy az áram említett szuperponálását szabályozható módon foganatosítsuk. Ha a hangosfilm előállítására a fent megadott módszerek bármelyikét alkal- 90 mázzuk is, mindegyik esetben oly olcsó lehetőséget teremtünk arra, hogy egy és ugyanazon hangos filmet különböző nyelveken készítsük, minthogy a háttér hangosfilmét mind e nyelvekhez csak 95 egyetlen egyszer kell előállítani. A találmány szerinti eljárást színes filmek készítésére is felhasználhatjuk, A színes filmeknél tudvalevőleg lényegben két csoportot különböztetünk meg: 1Ö0 oly filmeket, amelyek az additív ós oly filmeket, amelyeik a substraktív módszer szerint készülnek. A színes filmek mindkét csoportjánál a találmány szerinti eljárás felhasználható. 105 Ha pl. az additív módszerek egyike szerint készítünk színes filmet, mimelett a hátteret ismét vetített képekből alkotjuk, akkor oly módon járunk el, hogy az alkalmazott additív módszer szerint készített 110 háttérfilmet a már többször ismertetett módon vetítjük, ami az ibolyántúli sugarak használatánál semmiféle nehézséget sem okoz, minthogy ez a film ismét csak fekete-fehér film (a vetített kép színezését 115 csak azáltal nyerné, hogy a vetítést színszűrőkön át eszközöljük). E vetített háttér előtt lejátsszuk már most .a cselekményt