106360. lajstromszámú szabadalom • Nagyteljesítményű izzókatódcső

Megjelent 1933. évi május lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI X^g® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106360. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Nagyteljesítményű izzókatódcső. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H. cég- Berlin. A bejelentés napja 1931. évi november hó 5-ike. Nagyteljesítményű izzókatódás csövek-' nél, pl. szelepcsöveknél vagy adócsöveknél, amelyeknek sok, százakra menő kilowatt csőteljesítményt kel szolgáltatni, az izzó-5 katódákat nem közvetlenül elektromos árammal, hanem közvetve hősugárzással, elektronsugárzással vagy hő- és elektronsugárzással együtt fűtik. A katód ilyen csöveknél rendszerint csőalakúan van ki-10 képezve és a cső tengelyében izzószál, illetve segédkatód van elrendezve. Hősugárzásisal való1

fűtésnél a szükséges hő sugárzás révén terjed át az izzószálról a csőalakú izzókatódra. Célszerűbb a hevítést 15 elektronsugárzás révén eszközölni. Ez eseitben az izzószál segédkatódként szolgál. A segédkatód és a katódcső között feszültséget helyezünk, úgy hogy a segédkatódtól elektronsugarak indulnak ki, megfe-20 lelő sebességgel a katódcső falának belső oldalára ütköznek és ezt felhevítik. A gyakorlatban a katód hevítése többnyire elektronsugárzással és egyidejűleg hősugárzással fog történni, minthogy a segéd-25 katódnak a cső belsejében való elrendezése által magától értetődően a csőre jelentékeny hősugárzás hat. A tartórészek által való hőelvezetés következtében a katódcső végei nem lesznek 30 olyan magas hőmérsékletűek, mint a középső rész. Ennek az a hátránya, hogy az egész katód nem emittál egyenletesen, hanem a katód egyes részei különösen erősen, más részei pedig gyengébben emittál-35 nak. Hogy a szükséges emissziót és ezzel a. szükséges csőteljesítményt megkapjuk, a katódát igen erősen kell felhevíteni, úgy hogy legalább a katóda egyes részei olyan magas hőmérsékletűek legyenek, hogy azok a szükséges összemisisziót ad- 40 ják. Természetes, hogy e helyeken a katód anyaga túlságosan lesz igénybevéve, aminek gyors elgőzölés a következménye, úgy, hogy az ilyfajta csövek élettartama csekély. Megkisérelték már, hogy a segéd- 45 katód és az anódként szolgáló katódcső között elrendezett rács különleges szerkezete révén a csőnek egész hosszában való egyenletes felhevítésót érjék el. Ezt el is érték, azonban az elrendezés meglehetősen 50 bonyolult ós e feladat egyszerűbb megoldása kívánatos. A találmány e feladatnak különösen egyszerű megoldása. A találmány abból a gondolatból indul ki, hogy az izzó cső- 55 alakú katódról való hökisugárzást azokoni a helyeken csökkentjük, amelyeken az a tartórészek felé való hőelvezetés által hőt veszít. Ezt egyszerű módon úgy érjük el, hogy a csőalakú katód végeit sugárzás- 60 védő ernyőkkel vesszük körül. Ezeket célszerűen fémből, mint pl. tantalból, wolframból, niobból vagy hasonlóból készítjük és pedig több, koncentrikusan egymásba illő hengeres gyűrű alakjában, 65 amely gyűrűk különböző átmérőjűek és növekedő átmérővel csökkenő magasságúak. A mellékelt rajzon ez vázlatosan és a cső itt tekintetbe nem jövő részeinek el- 70 hagyásával van feltüntetve. (1) a csőalakú izzókattód, amelyet a tengelyében kifeszített segédizzókatód sogédf észül tség befolyása alatt ráütköző elektronokkal fűt. Az Cl) csövet mindkét végén tartórészek, 75 az (5) lemezek tartják, amelyek természetesen a cső hőjének egy részét elvezetik. A végek tehát, ha még külön berendezé-