106267. lajstromszámú szabadalom • Elektroncsövek és eljárás ezek előállítására

Megjelent 1933. évi május hó 202-én.. MAGTAR KIRÁLYI Jfgi* SZABADALMI RIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 106267. SZÁM. — VlI/d. OSZTÁLY. Elektroncsövek és eljárás ezek előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T. cég Újpest. A bejelentés napja 1930. évi julius hó 10-ike. Nagyteljesítményű elektroncsövek, melyek a drótnélküli telegráfia és telefónia céljaira szükségesek és amelyek nagyobb teljesítményű energia-ikisugáirzásiia alkal-5 masak, — az úgynevezett adócsövek — ezidőszerint oly elektron-kisugárzó katódákkal vannak ellátva, melyek a tiszta fémek, mint például a fémwolfram, elektronemisszióját értékesítik, vagy ritkább 10 esetben — pl. kisebb teljesítményű csövek — olyan katódákkal vannak felszerelve, melyek fémmagból és erre ismeretes módokon felvitt alikali-földfemoxidokból, vagy oxidot tartalmazó vegyületeik-15 bői állanak. A fémwolfrtam-katódákniak az az előnyük, hogy jól megmunkálhatok, huzal alakjában használhatók fel, kitűnő szilárdságúak és a megfelelő hőfokra hevítve, igen jó élettartammal is rendelkez-20 nek. Hátrányuk, hogy fajlagos emissziójuk aránylag kicsiny, úgyhogy nagyteljesítményű csöveknél nagy drótfelületeket kell az elektroncsőben elhelyezni, valamint igen nagy anódfeszültséggel kell a 25 csövet táplálni. A magdrótra felvitt alkaliföldfémvegyületek specifikus emissziója a sokszorosát teszi ugyan a wolframfém specifikus emisziójának, ezzel szemben azonban alkalmazásuk számos nehézség-30 gel jár, melyek alkalmazásukat mindezideig nagyobb teljesítményű (500 Watton felüli) elektroncsövek készítésére lehetetlenné tették. Az alkalmazhatóság korlátait főleg a bevonat lehullása, valamint a 35 bevonás egyenlőtlenségei és ennek következtében a csövek élettartamának ingadozásai, valamint gyártási nehézségek szabják meg. A legtökéletesebb eljárás, mely oxidkatódák készítésére vonatkozik, a technika 40 jelenlegi állása szerint az az eljárás, amely fémgőzeljárás néven ismeretes. Az előállítás menete az, hogy alkalmasan választott fémmagra alkáliföldfém, például bárium, gőzét csapjuk le és a kondenzált 45 fémbáriumot oxidáljuk, oly módon, hogy pl. száraz levegőt, vagy oxigéntartalmú gázokat vezetünk be a csőbe. Az oxidálásnak egy más^t foganatosítási módja szerint a magdrotot valamilyen módon oxi- 50 génforrássá alakítjuk át és az alkaliföldfém oxidálását a drót belsejében vagy felületén elhelyezett oxigén forrásból végezzük. Az oxigénforrás kialakításának gyakorlati foganatosítását elsőnek 1924-ben 55 Kingdom közölte, aki oxidált wolfram -drótra césium-gőzt csapott le. Egy másik foganatosítási módot ismertet a 89468. sz. magyar szabadalmi leírás, amely az oxigénforrás kialakítását oly módon végzi, 60 hogy a katódamag felületét olyan fémmel vonja be, mely fém az alkáliföldfémekkel ötvöződni képes és ezt utólag oxidálja. Egy további gyakorlatilag alkalmas foganatosítási alak a 99048. sz. magyar szaba- 65 dalmi leírásban van ismertetve. Eszerint oly vegyületekkel, illetőleg azok oldataival vonják be a katódát, melyek felhevítés után wolframoxidot adnak. Ezekkel az eljárásokkal a vevőcsövek technikája igen 70 mlagas nívóra emelkedett és segélyükkel sikerült olyan csöveket előállítani, melyek wattonként 120—150 mA emissziót szolgáltatnak igen jó élettartam mellett. Ami az ilyen eljárással készült csövek 75 egyenletességét illeti, az tökéletesebb bár-