106215. lajstromszámú szabadalom • Fényrekeszállító szerkezet fényképezőgépekhez

Megjelent 1933. évi május hó 1-én. ' MAGYAR KIRÁLYI JKBBBBl SZABADALMI BlftÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106215. SZÁM. IX/f. OSZTÁLY. Fényrekeszállító szerkezet fényképezőgépekhez. Reichard László oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1930. évi julius hó 17-ike. A találmány célja a ma használatban lévő fényképezőgépek egy kellemetlen hi­bájának a kiküszöbölése, amely hiba kü­lönösen- tükörreflexgépek használatánál 5 hat zavaróan. Ma a folytonosan állítható (Iris stb.) fényrekeszes fényképezőgépek és nagyító­gépek fényrekeszállítása rendszerint az objektív foglalaton elhelyezett gyűrűvel 10 vagy karral, vagy a pillanatzár-szerkeze­ten elhelyezett karral, de minden esetre a gép objektív felöli oldalán elhelyezett be­állító elemmel történik és a beállított fényrekesz nagysága az ugyanott elbelye-15 zett skálán olvasható le. Ennek tükörreflex gépeknél az a hát­ránya, hogy miután a kép beállítását tel­jes nyílással kell eszközölni, hogy azt mi­nél világosabban látva a lehető legéle-20 sebbre állíthassuk be, a megtörtént beál­lítás után tekintetünket a homályosüveg­ről levéve a gépet át kell fordítanunk, hogy a fényrekesz beosztását lássuk és a fényrekeszt a megkívánt méretre állíthais-25 suk. Ez felesleges időveszteséggel jár és ezalatt, tekintve, hogy a tükörreflex­gépek mozgó tárgyak fényképezésére szol­gálnak, a tárgy elmozdulhat. Ezzel esetleg végleg elmulasztjuk a felvétel pillanatát, 30 mindenesetre azonban újra kezdhetjük az egész beállítást. Olyan nem tükörreflexes gépeknél, ame­lyeknél a kép beállítására homályosüve­get használunk, szintén nehézséget okoz-35 hat a kép homályos üvegen történt beál­lítása után a fényrekesz megfelelő szabá­lyozása, akár, mert a gép működési hely­zetében a fényrekeszbeállító beosztása nincs kellően megvilágítva, akár, mert — ami különösen a most divatos a vízszin- 40 testől erősen eltérő szögben való fényké­pezésnél fordul gyakran elő — a gép mű­ködési helyzetében a beosztás tekintetünk számára hozzáférhetetlen. Fokozott nehézséggel jár a fényrekesz 45 beállítása nagyító gépeknél, valamint na­gyításhoz használt, nagyító toldattal ellá­tott fényképezőgépeknél. Ezeknél ugyanis a vetített kép teljes nyílással való beállí­tása után a l'ché1 ' fény feltétlen felgyuj- 50 tandó — ami után a szemnek a sötétséget ismét meg kell szokni — és a fényrekesz­beállítás, a rendszerint függőlegesen le­felé néző objektívnél még így is nehéz. A találmány a fenti hibák kiküszöbölé- 55 sét célozza oly módon, hogy a gép kezelője odanézés nélkül tudja azt, hogy a fény­rekeszt a kívánt mértékre állította-e be. Ennek egyik megoldása (1. ábra) az, hogy az objektívfoglalathoz [illetve a 60 fényrekeszt magában foglaló részhez (a)] képest elállítható ütközőt (d) alkalmazunk. Ezt az ütközőt előre beállítjuk a kívánt fényrekeszre. A beállítást az ütköző mellé elhelyezett skálán leolvashatjuk. Ha most 65 a fényrekeszt a kívánt mértékre akarjuk beállítani, nem kell egyebet csinálnunk, mint a fényrekeszt addig szűkíteni, míg a íényrekeszállítóval (b) összefüggő kar (c) az ütközőbe ütközik. 70 Egy másik hasonló megoldás (3. ábra) az, hogy az ütköző helyett egy olyan más állítóelemet (f) alkalmazunk, amelybe a fényrekeszállítószerkezet egy alkatrésze (g) a kívánt, előre beállított fényrekesz- 75 nyílásnál rugósan beosappan és a fény­rekesz csak a rugó erejének legyőzése után mozgatható tovább.

Next

/
Thumbnails
Contents