106197. lajstromszámú szabadalom • Önműködően fékezett vasúti ütközőbak
Megjelent 1933. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 106197. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Önműködően fékezett vasúti ütközőbak. Sinkovich Dezső oki. mérnök Budapest. A bejelentés napja 1931. évi július hó 3-ika. A találmány vasúti csonkavágányok lezárására szánt, elcsúsztatható ütközőbak, amely az ütközés hatására s ennek mérve szerint önműködően befékeződik, ameny-5 nyiben az ütközés egy rajta alkalmazott és a vágányra ható fékező szerkezetet hoz működésbe. Ez a szerkezet főként olyan ismert szerkezetű ütközőbakoknál talál előnyös al-10 kalmazást, amelyeknek a vágányon csúszó szántalpaik vannak, ahol a megállítandó járművek ezekre a szántalpakra futnak fel s így saját siílyukkal növelik a szántalpak és vágánysínek közötti súrlódást. 15 Minthogy azonban az így elért fékező hatás sokszor nem elegendő, viszont ha nagyon hosszú szántalpakat alkalmazunk, túlhirtelen hat, amellett pedig független az ütközés erejétől azért a mindenkori 20 lökés nagyságához alkalmazkodó, erőteljesen fékező szerkezetre van szükség. A szerkezet lényegileg egy vagy több. az ütközőbakon ingaszerűen felfüggesztett súlyból áll, amely kilendülésekor mozgá-25 sát emelőkarok révén alkalmas fékező szerkezetre viszi át, ez utóbbi pedig a vágáinysíneket közrefogó fékpofapárokra hat. A mellékelt rajzon példaként bemuta-30 tott kivitelnél: az 1. ábra az ütközőbakot oldalnézetben, a 2. ábra pedig az ebbe beépített erőátvivő szerkezetet nagyobb léptékben mutatja. 35 A használt sínekből és merevítő szögvasakból s lemezekből összeállított és a vízszintesen hosszan előrenyúló (fejjel lefelé fordított sínekből álló) (1) szántalpakkal összefoglalt (2) ütközőbak a (3) vá-40 gánysínekből és (4) vezetősínekből képe zett pályán nyugszik ós azon — amikor a jármű a szántalpakira felfutott és a lökést felvevő (5) síndarabokba ütközött — tovacsúszik. A bak hirtelen elmozdulásakor az ebben 45 harántirányban ágyazott (6) tengelyen ingaszerűen felfüggesztett (7) súly tehetetlensége folytán a bakhoz képest visszamarad, azaz ellenkező irányba kilendül. A baklábak (8) merevítőlemezein ágyazott 50 (6) tengely az ágyazási helyek két oldalán ellenkező értelemben csavarmenetes és a (9) csavaranyákat hordja, amelyekhez a (1Ü) fékezőpofák (11) csappal összefoglalt (12) emelőkarjai csuklósan kapcsolódnak. 55 A (11) csap az alsó (13) merevítőlemezhez rögzített (14) csapágyakban nyugszik. A célszerűen kicserélhető (15) betétekkel ellátott fékpofák a (3) és (4) síneket közrefogják s ezeket a (6) tengely elforgatásá- 60 val kifejtett erő egymásfelé, ill. a közéjük helyezett és (16) hevederekkel vértezett (1) szántalpakhoz szorítja. Esetleg a sínfejieket is kicserélhető (17) veretekkel vértezhetjük. 65 Hogy a fékpofákat a kopás mérvében mindenkor utána állíthassuk úgy, hogy n (7) ingasúly (18) karja nyugalmi helyzetében mindig függélyes legyen, azt a (6) tengelyen beállíthatóan rögzítjük, pl. az 70 ábrázolt módon a felékelt (19) tárcsák között lazán ágyazott ingakart a kerületén alkalmazott lyuksorozat egy vagy több lyukába helyezett (20) csapszeg rögzíti. Amennyiben egy súly helyett több súlyt 75 alkalmazunk, pl. két ingakaron, akkor a karokat — hogy együttesen működjenek — a (21) rúddal kapcsoljuk össze, amelyre tetszőleges számú súlytárcsát felfűzhetünk. 80
