106185. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyérzékenységű, különösen infravörösérzékenységű fotocellák előállítására
Megjelent 1933. évi május hó 429 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106185. SZÁM. — VII/ti. OSZTÁLY. Eljárás nagyérzékenységű, különösen infravörösérzékenységű fotocellák előállítására. Allgemeine Elektricitats Gesellschaft cég Berlin, A bejelentés napja 1931. évi május hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi május hó 21-ike. Oly fotocellákban, amelyek a külső fényelektromos hatáson alapszanak, fényérzékeny anyagként tudvalevőleg alkálifémeket, kiváltképen káliumot használunk. A 5 tiszta káliumréteg fényelektromos elektronemissziója a cellának műszaki célokra való alkalmazására túlságosan csekély. A káliumréteget tehát érzékennyé kell tenni. Ez az Elster és Geitel által megadott el-10 járással történik. Kis nyomású hidrogént vezetünk a cellába és ezután a cellaelektródák között rövid ideig tartó ködkisülést létesítünk, aminek folytán többnyire kékesibolya színnel jellemzett káliumhidrid-15 réteg képződik. Ily rétegnek spektrális hatásfoka, d/Z3iZ cl beeső monokromatikus fényenergiaegységre eső kiváltott elektronmennyiség (a hullámhossz függvényében) a legjobb esetben az ábrán a (l)-el 20 jelölt görbe mentén halad. 550 hullámhosszon felül, az ú. n. vörös határnál semminemű fényelektromos hatás nincsen. A hidridek, mint fényelektromos érzékeny anyagok igen állhatalanoknak bizo-25 nyúltak. A fény behatására szétesnek a cella nemes gázainak pozitiv ionjai, amelyek a cella terhelésénél a fényérzékeny rétegre ütköznek, megbontják őket. Hevítésnél (kb. 70°-ra) a réteg elpárolog. Ily 30 cellák élettartama ez okoknál fogva aránylag rövid. Ez oly hátrány, amely a cellának hangosfilmgépeknél való alkalmazásánál különösen zavarólag érezteti hatását, ahol a celláktól hosszas terhelést kí-85 vánunk meg az érzékenység változása nélkül. A találmány eljárás oly fotocellák előállítására, amelyeknek a fentemlített hátrányai nincsenek. A találmány lényege a 40 következő: Mindenekelőtt a cella burája belső falának egy részét beezüstözzük, pl. úgy, hogy ismeretes eljárás szerint ezüstnitrátoldatot és redukáló oldatot, pl. káliumnátriumtartarátot viszünk a burába, még pedig 45 úgy, hogy az ezüst az üvegfalazaton a kívánt helyen váljék ki. A cellát ezután szivattyúra helyezzük és egyidejű, kb. 370°-ra való hosszabb hevítés közben evakuáljuk. Emellett a gáz- és nedvességmara- 50 dékok. amelyek a cella működését később károsan befolysolhatnák, eltávoznak. Ezután száraz oxigént engedünk be a higanyoszlop milliméter törtrészét kitevő nyomásig és kb. 400 Voltnyi feszültségű 55 egyenáramot kapcsolva a cellára, abban megfelelő előtétellenállás segítségével lökésszerű ködfénykisülést létesítünk, még pedig addig, míg az ezüstréteg látható megváltozása adszorbeált oxigénréteg je- eo lenlétét nem mutatja. Az ezüstréteg e kezelés után sárgássá színeződött. Ezzel az alkálifém alapozórétege kész. Ezután az ilymódon előkezelt cellába annak szivatytyúcsőtoldatán át alkálifémet (pl. litiu- 65 mot, káliumot, nátriumot vagy céziumot) desztillálunk. A fém mennyiségét emellett úgy szabjuk meg, hogy az alapozóréteg gyengén elfakuljon. Ha feszültséget kapcsolunk a cellára, akkor megvilágítás 70 alkalmával fotoelektromos áramot észlelhetünk. A cella érzékenységét, különösen az infravörös spektrálkörzetre, a találmány szerint már most úgy növeljük, hogy a 75 cellát néhány másodpercig kb. 200°-ra hevítjük, legcélszerűbben oly nagy lánggal, amely az egész cellát körüllobogja. Emellett az oxigénréteg az atomos káliumgőzt adszorbeálja. Különösen kedvező eredmé- 80
